Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
Bevezetés
6 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz sültek, és amelyek a Tisza-völgyi árvízvédelem egyes fejlesztési szakaszainak mérföldköveit jelentették. Ismertetjük az árvíz hidrometeorológiai és hidrológiai előzményeit, kialakulásának körülményeit. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságainak bemutatása során részletesen kitérünk az árvíz lefolyására, rendkívüliségének hidrológiai ismérveire, a vízhozamok, a lefolyt vízmennyiség alakulására, az árvíz korabeli hidrológiai statisztikai értékelésére. A Tisza, a mellékfolyók és külön részletezve a Körösök fontosabb vízmércéin (összesen 23 szelvényben) észlelt jégmentes tetőző (NV) és legnagyobb tetőző vízszintek (LNV) idősorát (a rendszeres észlelések kezdetétől 1970-ig) táblázatokba foglaltuk. Megadjuk az LNV növekedésének értékét az észlelések kezdetétől 1970-ig, az elmúlt ötven évben és napjainkig. Egy-egy fejezetet szentelünk mind a hat Tisza-völgyi vízügyi igazgatóság védekezési munkáinak bemutatására. A Tisza-Szamos-Kraszna közben súlyos árvízkatasztrófa következett be. A rendkívüli vízszintek és vízhozamok miatt a Túr és a Szamos határ menti térségében, május 14-15-én 38 óra alatt összesen 17 gátszakadás következett be, 4 magyar, 13 pedig román területen. A kitört 390 millió m3 víz 538 km2-t öntött el; 45 településről 35 516 személyt kellett kimenekíteni. Ismertetjük a víz levonulását a terepen, a kiömlött víz visszavezetését, a töltésszakadások elzárását, az árvíz kártételeit, a helyreállítási munkákat. Bemutatjuk, hogy az árvizet követően hogyan fejlesztették a térség árvízvédelmi rendszerét. Korszakos jelentőségű volt az árvíz sújtotta terület vízművesítése. Kritikus helyzetben folytak a védekezési munkák a Berettyón, a Sebes- Körösön, a Fehér- és Fekete-Körösön, a Maroson és az Alsó-Tiszán. Az árvíz mintegy 40 helyen fenyegetett a közvetlen töltésszakadás veszélyével. A Szamosközön kívül további 24 település 59 500 lakosát kellett kitelepíteni. Egy fejezetet szentelünk az árvízvédekezés műszaki és szervezési intézkedései összefoglalásának, értékelésének. Részletes eseménynaptárban foglaljuk össze a történések időrendjét. A munkához felhasználtuk valamennyi korabeli (106) tanulmány anyagát és további 66 forrásmunkát. Az árvíz levonulásának és a védekezésnek az eseményeit a forrásmunkákból átvett és saját szerkesztésű ábrákkal és táblázatokkal szemléltetjük. Számos korabeli fényképpel illusztráljuk a tanulmányt. A kiadvány nemcsak az 1970. évi árvízvédekezés eseményeinek, történéseinek kíván emléket állítani, hanem a védekezés sokrétű tapasztalatainak összefoglalásával még most, 50 év múltával is tud útmutatásokkal szolgálni napjaink árvízvédekezői számára. A fél évszázaddal ezelőtti eseményeket felidézve tisztelgünk a magyar árvízvédelem egy nagy nemzedéke képviselőinek, ikonikus személyiségeinek, a védekezést szervező, irányító vízimémököknek és a védekezési munka sok ezer közreműködőjének emléke előtt, akik közül sajnos ma már sokan nincsenek az élők sorában.