Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.4. Az árvíz hidrológiai statisztikai értékelése

54

Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz

mint szélső értéket elfogadhatjuk. Az elővigyázat sohasem árt, különösen ahol nagy értékek megvédéséről van szó." Az idézett Elisée Beclus-ra való utalás a kiváló francia földrajztudósnak azokra a szavaira vonatkozik, melyekkel mint írja „a legszomorúbb eredményeket helyezi kilátásba a Tisza völgyére nézve annak következtében, hogy a végrehajtott munkálatok folytán az alsó részen a vizek összehalmozódnak".

A jelentős Tisza-völgyi árvizeknek és azoknak a szegedi szelvényben bekövetkező tetőzésének a legfontosabb meghatározó tényezői: az Erdélyben lehulló csapadék és annak térbeli és időbeli eloszlása; a Felső-Tiszáról, a Körösökről és a Marosról érkező rendkívüli árhullámok Szeged szempontjából mértékadó időben való egyidejű kialakulása; valamint az Al-Dunán egyidejűleg előforduló tartósan magas vízállások visszaduzzasztó hatása.

Vágás István írta 1972-ben: ,A Tisza vízrendszere a felvázolt, bár igen ritkán előforduló helyzetek létrehozására is képes, és belátható időn belül is képes lehet” (Vágás 1972a).

36 évvel az 1970-es rendkívüli Tisza-völgyi árvizet követően Szegednél új LNV következett be: 1009 cm, miközben sem a Felső-Tiszáról, sem a Körösökről, sem a Marosról nem érkezett rendkívüli árhullám, viszont a Duna a tiszai torkolatnál rendkívül magas vízállással tetőzött (Szlávik 2007). Vágás István megállapítása a jövőre nézve is érvényes.