Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.4. Az árvíz hidrológiai statisztikai értékelése
52 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz a Közép-Tiszára meghatározott alacsonyabb értékek azzal magyarázhatók, hogy az 1970. évi vízszintek ott vagy alatta maradtak az addigi LNV szinteknek, vagy csak kis mértékben haladták azokat meg. A leginkább rendkívülinek minősülő árvíz a Szamoson vonult le. Ugyan a Maroson és a Szamoson ugyanabból az árhullámot kiváltó csapadékból eredő árvíz vonult le, de mivel a Maros jóval hosszabb, elnyújtott alakú vízgyüjtőjü, az árhulláma jobban ellapulhatott. A Körösökön a vízrendszert alkotó négy folyó egyidejű áradása volt a rendkívüli, ez eredményezte a békési és a gyomai magas visszatérési időket. A tiszai értékek jól mutatják, hogy az árvízi helyzet a folyón lefelé haladva az árhullámok torlódása miatt súlyosbodott. 16. ábra. A Tisza szegedi szelvényében az 1970. évi árvíz során lefolyt vízhozamok a május-júniusi esőzésekből származó rész különválasztásával (Lászlóffy-Szilágyi 1971, Vágás 1972) A jövőben várható árvizek kérdése mindig is foglalkoztatta a Tiszával foglalkozó mérnököket. Tellyesniczky János szerint, aki 1919-től a tiszai ügyosztály főnöke volt, a szegedi vízmércén az 1919. évi nagyvizet még kb. 60 cm-rel meghaladó, tehát 975-980 cm-es vízállások is kialakulhatnak (Tellyesniczky 1923). Szepesváry [Szlovák] Iván, a Felsőtorontáli Árvízmentesítő Társulat (Szeged) igazgatófőmérnöke szerint a 970 cm-es szegedi vízállások kialakulása bármikor bekövetkezhető lehetőség (Szlovák 1937).
