Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.3. A vízhozamok alakulása
A 902 cm-es csengeri tetőző vízálláshoz tartozó vízhozam meghatározása számítással történt, a következő meggondolások alapján:- számították a három vízhozammmérés középsebességének középértékét;- a hidraulikai jellemzők ismeretében a Manning-képlet alapján meghatározták a k simasági paramétert;- rendelkezésre állt a május 14-én 20 órakor a csengeri és rápolti szelvényben egyidejűleg észlelt vízállás, így meg tudták határozni a 902 cm-hez tartozó esést, ami 32,8 cm/km-re adódott;- az esés, a simasági paraméter és a hidraulikai jellemzők ismeretében számítható volt a 902 cm-es tetőző vízálláshoz tartozó vízhozam, ami kereken 4720 m^/s-ra adódott; Ellenőrzésképpen felrakták az árvíz előtt végzett vízhozammérések összetartozó Q-H pontjait, valamint a tetőzéshez számított vízhozamot. A pontokat összekötő görbe azt mutatta, hogy a tetőzéshez számított vízhozam valóban a lehetséges vízhozam-érték alsó határát jelenti, ennél kisebb vízhozamnál a görbe iránytangense már csökkenne, ami fizikailag elképzelhetetlen. Az árvízi vízhozammérések középhibája - az 1970-ben érvényes műszaki előírások szerint - a Magyarországon alkalmazott műszerek és méréstechnika mellett 5%. Nyilvánvaló, hogy a csengeri tetőző vízálláshoz számított vízhozam megbízhatósága kisebb, mint a méréssel meghatározott vízhozamoké. A számított vízhozamérték középhibáját 8%-ra becsülték (Csorna 1971). A Szamos csengeri szelvényére számított 4720 m3/s-os tetőző árvízi vizhozam a korábban maximumnak tartott 2000 m3/s-nak több mint kétszerese. (Összehasonlításul: a Duna tetőző vízhozamának addigi legnagyobb értéke Nagymarosnál 1965-ben fordult elő, 8280 m3/s volt). A Szamos romániai szakaszán a minden idők legmagasabb árvízi tetőzése idején az utólagosan számított vízhozam Désnél 2300 m3/s, Szatmárnémetinél 3400 m3/s (más források szerint 3000 m3/s) volt. Ezek az értékek a szakirodalomból származnak (Diaconu et al. 1970, Podani 1972). A hazai mérések és számítások a Szatmárnémetire vonatkozó értékeket cáfolják. Megjegyezzük, hogy az ebből az időszakból származó román vízhozammérésekről nincs tudomásunk. A román szakirodalmi források megadják a május árhullám alkalmával lefolyt vízmennyiséget is: Désnél 569 millió m3, illetve Szatmárnémetinél 1162 millió m3. A fontosabb szelvényekben mért, ill. számított tetőző vízhozamokat a 10. táblázat foglalja össze. A táblázat tartalmazza az egyes szelvények mértékadó árvízhozamát a korábbi becslések alapján (a tiszai szelvényekben a 100 év gyakoriságú, a mellékfolyókon az 50 év gyakoriságú értékek). Az 1970. évi adatok ezeket az értékeket számos szelvényben túlszárnyalták. Szembetűnő, hogy a Felső- Tiszán (Tiszabecs 4160 m3/s) nagyobb vízhozamok voltak, mint az alsó szakaszon (Szeged 3880 m3/s), bizonyitva, hogy az Alsó-Tiszán a rendkívül magas vízállásokhoz nem tartoznak rendkívüli vízhozamok. 2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése 49
