Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.3. A vízhozamok alakulása
46 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz A mért és a számított vízhozamok Az 1970. évi tavaszi nagy árvíz alkalmával a mellékvízfolyások árhullámai miatt az esések igen szeszélyesen alakultak. Ebből adódott, hogy a mérések - első látásra - indokolatlan szórást mutattak. A vízhozammérések eredményei és az esések figyelembevételével szerkesztették meg a mérési szelvényekre az árvíz idejére érvényes vízállás-vízhozam kapcsolatokat (Csoma-Szilágyi 1971, Lászlóffy-Szilágyi 1971, Csorna 1972, Dávidné-Bogárdi 1971, Dávidné 1972, Dávidné et ál. 1972). A 14. ábra mutatja a Tisza szegedi szelvényében végzett vízhozammérések eredményeit a vízállás függvényében. Május 13-án, az áradást közvetlenül megelőző völgyeléskor a Tisza 2 600 m3/s-ot szállított a szegedi szelvényben, amelyből mintegy 800 m3/s származott a Marosból. A Tisza Maros-torkolat feletti szakaszáról tehát 1 900 m3/s alap-vízhozam érkezett a Maros áradása idején. A Maros vízhozama a folyó tetőzésekor 2 400 m3/s-ra (háromszorosára!) emelkedett, így a Tisza és a Maros összefolyásánál május 21 -én a Maros - minden bizonynyal - 10-15%-kal több vizet szállított a Tiszához képest (Vágás 1972a). A Tisza szegedi vízhozamtetőzése már a Maros első makói tetőzését követően, május 21- én bekövetkezett (Dávidné et al. 1972). A Tisza vízhozama a szegedi szelvényben nem volt rendkívüli. A kivételesen magas vízállásokat a Duna visszaduzzasztása és a Maros árvize okozta. (Titelnél egész májusban és júniusban 90% körüli vízállás volt.) A szegedi vízjárás eléggé érdekesen és bonyolultan alakult: május 21. táján a Maros első árhulláma, ezt követően a Felső-Tiszáról származó tiszai árhullám eleje, május 31. táján a Maros második árhulláma, továbbá ezt meglehetősen szorosan nyomon követő tiszai árhullám csúcsa több alkalommal változtatott a szegedi vízhozamok alakulásának és a vízállásokkal való összefüggésének irányzatán (Dávidné et al. 1972). Az apadó ág a Körösök és a Maros árhullámainak hatására június 12-én viszszafordult és újabb hurok alakult ki, amely a Duna visszaduzzasztása folytán a magas vízállás ellenére viszonylag kis vízhozam értékekkel folytatódott. A Maros makói szelvényére szerkesztett vízállás-vízhozam összefüggést a 15. ábra mutatja. Az általánosan érvényes vízhozamgörbét értelemszerűen közrefogja az árvízi hurok és az egyesülő vízfolyások kölcsönös egymásra hatását két kisebb hurok igazolja. Az ábráról látható, hogy a Maros különösen heves áradásakor a napi többszöri, sőt az éjszakai mérés is szükséges lett volna, mert az áradásnak egy 1 000 m3/s nagyságrendű tartományában így nincs tényleges mérési pontja. A Szamos májusi árhullámánál sajnos nem történt vízhozammérés. A második árhullám idején egy VITUKI-s mérőcsoport három vízhozammérést végzett: június 12-én 627 cm-es vízállásnál 2710 m3/s-ot, június 13-án 670 cm-es vízállásnál 2840 m3/s-ot, és végül június 14-én, 674 cm-es vízállásnál 2940 m3/s-ot mértek a csenged híd szelvényében. (A tetőzés június 13-án következett be 676 cm-rel.) Az esés az utolsó mérésnél Csenger és Rápolt között 25,2 cm/km volt.
