Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
9. Az 1970. évi árvízvédekezés műszaki és szervezési intézkedéseinek összefoglalása és értékelése
9. Az 1970. évi árvíz műszaki és szervezési intézkedéseinek összefoglalása 165 meg és építettek be 45 000 db homokzsákot, valamint 150 db 2 tonna súlyú kőzsákot és 400 tonna terméskövet. De a felsorolt munkákon kívül számos és egyéb feladatot oldottak meg, biztosították egyes védekezési pontok munkahelyi világítását, részt vettek a vonalvilágítás szerelésében és egyéb védekezési munkát (nyúlgátépítés, árvízvédelmi fal megtámasztása, fólia szigetelés stb.) végeztek. Az ÁBKSZ könnyűbúvár részlege a különleges képzettséget igénylő elzárási munkáknál (szivattyútelepeknél, árvizkapuknál) dolgozott és víz alatti fólia fektetést végzett, a robbantó részlege pedig a vízi szállításhoz szükséges nyiladékok kialakításánál, vízvisszavezetések esetében töltésmegnyitásnál végzett robbantási munkát. Az ÁBKSZ repülő részlege három gépével folyamatosan szolgálta a védekezés-irányítást (112 felszállás, 320 óra repülési idő). A Szolgálat repülőgépein kívül segitették a felderítést a Honvédelmi Minisztérium (HM) által rendelkezésre bocsátott helikopterek, melyek az igazgatóságok központi és helyi védelemvezetőinek is biztosították a felderítés lehetőségét (Törőcsik 1971, Sipos 1971, Vincze 1971b). Szervezési intézkedések Határozott országos és helyi szakmai vezetés irányította a védekezési munkákat. Az 1970-es árvizi események rávilágítottak a példaértékű társadalmi összefogás erejére. A vízügyi szervek, a honvédség, a belügyi szervek, a közigazgatási intézmények, az akkori megyei, járási és helyi tanácsok, építő szervezetek, közlekedési vállalatok, a közegészségügyi hatóság, önkéntesek tízezrei stb. működtek együtt a védekezés és a helyreállítás-újjáépítés során. A vízügyi szolgálat korszerű árvízvédelmi szervezete — a magyar árvizvédekezés nagy hagyományainak hasznos tapasztalatait továbbfejlesztve - az 1954. és 1956. évi rendkívüli dunai árvizeket követő 10-15 évben alakult ki. Első nagy próbatétele az 1965. évi dunai árvízvédekezés volt. A korszerű árvízvédelem új stratégiája, amelyet 1965-ben alkalmaztak először, nem korlátozódott csupán a gátak műszaki védelmére, hanem sokoldalú hadműveletet jelentett. Ez kiterjedt a védekezés különböző műszaki eljárásainak alkalmazására, a veszély fokozódásával növekvő mértékű nagy erők bevetésére, rugalmas átcsoportosítására, tartalékok képzésére, a felmerülő veszélyes helyzet elleni gyors beavatkozásra, a résztvevő tömegek mozgósítására, a veszélyeztetett lakosság áttelepítéséről, mentéséről, ellátásáról való gondoskodásra, az utánpótlás folyamatos megszervezésére, egyszóval minden olyan tevékenységre, amely összefügg az árvízveszély elhárításával. Az erők koordinálására 1970-ben is alkalmas szervezetnek bizonyultak a megyei tanácselnökök által vezetett területi árvízvédelmi bizottságok, amelyeket 1970-ben alkalmaztak először széles körben (Dégen 1971b: Faludy- Siimegi 1971, Vincze 1971b).
