Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
8. Árvízvédekezés a Maros mentén és a Tisza alsó szakaszán - 8.2. Védekezés a Tisza alsó szakaszán
8. Árvízvédekezés a Maros mentén és a Tisza alsó szakaszán 147 IV. Árvízvédelmi Körzet (Szentesi Szakaszmérnökség) Ebben az árvízvédelmi körzetben (Öcsöd -Szentes- Mindszent vidékén) is változatos feladatokkal, a legkülönbözőbb jelenségekkel találkoztak az árvízvédekezők. Veszélyesnek hitt pontok tökéletesnek bizonyultak, biztosnak vélt szakaszok váratlanul veszélyessé váltak (Kováts 1972). A május közepén kialakult nagy tiszai árhullám kezdetén elsősorban a Tisza- Köröstorok-Mindszent közötti védvonalra koncentráltak, mivel e védvonal hosszú szakaszán igen mély mentett oldali terep húzódik. Az erősen fakadóvizes területen jelentős töltésláb-átázást valószínűsítettek, ezért a jelenség kifejlődésének megelőzése érdekében a legveszélyesebbnek tartott Tisza bal part 55+830- 56+300 km-ek közötti töltésszakaszán már a védekezés kezdetén elkészítettek egy 40 ezer db homokzsákból álló bordás megtámasztást. Az idő előrehaladásával a védekezés súlypontja mindinkább a Hármas- Körösre tolódott át, és a közvetlen veszélyt jelentő helyek ott alakultak ki. A Hármas-Körös bal part 4+000 szelvényénél lévő zalotai gátőrház felett és alatt 200-200 m-es szakaszon, a mentett oldalon, több helyen a fedőréteg erős felpúposodását észlelték, majd a fedőréteg felrepedt és a repedésen hígan folyó iszapszerű anyag került a felszínre. A fedőréteg alatti rétegnek nem volt teherbírása, a beszúrt árvédelmi karó saját súlya alatt elsüllyedt. A helyzet veszélyesnek minősült. Az esőzés miatt járhatatlan utakra tekintettel, az anyagszállítás biztosítására a szakaszvédelem-vezetés motorcsónakokat rendelt a helyszínre és katonai úszótagokat helyezett készenlétbe. A közelben volt egy kővel megrakott uszály is. Mintegy ezer közreműködő (katonai erők és közerő) munkájával 24 óra alatt a veszélyeztetett töltésszakasz leterhelése kő-, illetve homokzsák bordákkal megtörtént. A beavatkozás eredményes volt. A védekezés során 1 600 t követ és több mint 20 000 homokzsákot építettek be. A műszaki erők nagyságát jellemző érdekes adat: 5 mérnök, 4 technikus és 6 gátőr, illetve munkavezető irányította a védekezést e kritikus 24 órában a mindössze 2x200 m-es szakaszon (Kováts 1972, Stelczer 1971). V. Árvízvédelmi Körzet (Szarvasi Szakaszmérnökség) A A'óras’óljúniusi árhullámára készített hidrológiai előrejelzés ott is a mértékadónál nagyobb vizet jósolt. Szarvasnál a Hármas-Körös június 15-én 954 cm-rel tetőzött, 60 cm-rel magasabban, mint az addigi legmagasabb vízállás. A 900 cm feletti vízállás itt 4 napig tartott. A szarvasi védvonal tehát viszonylag hamar mentesült a veszélytől, azért is, mert Körösökön a román területen történt gátszakadások következtében (lásd a 7. fejezetet) lényegesen alacsonyabb árvízszintek alakultak ki, mint ahogyan az előzetes számítások szerint az várható volt (Betovics 1972, Forgó 1972). A Hármas-Körös bal partján, Endrőd község határában egy nyomócső alatti veszélyes átfolyás ellen kellett védekezni. A védekezési munkát nehezítette, hogy a mentett oldalon egy nagy mélységű holtág volt. A sikeres védekezés érdekében különleges műszaki és technikai erőket kellett bevetni (könnyűbúvárokat és
