Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

8. Árvízvédekezés a Maros mentén és a Tisza alsó szakaszán - 8.2. Védekezés a Tisza alsó szakaszán

140

Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz

színelő árhullám-tetőzést vártak (ez 1000 cm a szegedi vízmércén.) Figyelembe kellett venni az esetleges hullámverést is. A szivárgás és az átfolyás ellen is védekezni kellett.

Az árvízvédekezés kezdetén a parapetfalnál három fő veszély fenyegetett:

1. a parapetfal beborulásának veszélye,

2. a parapetfal esetleges hullámverésből származó meghágásának veszélye,

3. a partfal és a parapetfal repedezettsége, kifagyásai és szerkezeti meghibásodásai miatti átszivárgások veszélye.

Elsőként elfalazták a mellvédfal folytonosságát megszakító lejáró nyílásokat, majd cementhabarccsal tömhették a fal és a mögöttes sétány járda széle közötti nyílásokat, repedéseket. Elkészítették a parapetfal homokzsákos megtámasztását; a homokzsákokat bordásán rakták. Az intenzív vízszivárgások miatt ellennyomó medencesort létesítettek, kazettás rendszert alakítottak ki. Egyes helyeken másod-, sőt harmadrendű szorítógát-rendszert is építeni kellett. Megszervezték a mellvédfalas partszakasz vízszintes és függőleges elmozdulásainak mérését. Az árvíz levonulása után, július 17-én mért adat szerint a partfal sem vízszintes, sem függőleges irányban nem mozdult el. A homokzsákos megtámasztás és mögötte az ellennyomó medencék rendszere előrelátó és hatásos védelemnek bizonyult.

64. kép. A szegedi partfal megtámasztása homokzsák bordákkal (az ATIVIZIG archívumából)