Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
4. Árvízvédekezés az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság területén
102 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz eltolódva, csökkentett mennyiségben érkezett. Mindez a mederben is megváltoztatta a víz levonulási viszonyait, s az eredeti magas tetőző vízszinttel várt áradás helyett lényegesen alacsonyabb, de tartósságában megnövekedett áradást eredményezett. A Bodrogközben 1970 első félévében a Bodrogon hét, a Tiszán három árhullám vonult le. A Bodrog legjelentősebb, májusi árhullámának tetőzése Felsőbereckinél és Sárospataknál is több mint fél méterrel maradt el az LNV-től (4. táblázat). A Tisza májusi árhullámánál a tetőző vízállás Záhonynál csak 23 cmrel, Tokajnál pedig csak 15 cm-rel volt alacsonyabb, mint az 1888-as LNV-k. (Az 1970. évi tetőző vízállások mindkét szelvényben így az adatsor második legmagasabb értékét jelentik.) (3. táblázat). A Bodrogzug töltésein különösebben veszélyes helyzetek nem alakultak ki. Egy magassági hiányos töltésszakaszon 9 700 m-en kellett homokzsákokból nyúlgátat építeni. Kisebb szakaszokon jelentkeztek töltésátázások, felázás és csurgás, valamint néhány egyedi buzgár, amelyek kivédésre kerültek. A Bodrogköz árterületének északi, a magyar-csehszlovák országhatár felé eső vonala nyitott, az árhullámok levonulásának megakadályozására nincs lehetőség, így egy, a határon túl a Tiszán, a Bodrogon vagy a Latorcán esetleg bekövetkező töltésszakadásnál, a térség lejtésviszonyai miatt nagy tömegű víz zúdulhat a Bodrogköz magyarországi szakaszára. A Bodrogköz észak felől nyitott volta a Szamosközihez hasonló tragédiákhoz vezethetett volna, ha nincs kellő védelmi vonal kiépítve. E tapasztalatok alapján kezdte meg az ÉVIZIG az északi lokalizációs vonal megépítését a Zemplénagárd-Dámóc községek közötti szakaszon. E szakasz ugyan még nem alkalmas a teljes Bodrogköz védelmére, de első lépcsője egy, a Tisza töltését a Bodrog töltésével összekötő lokalizációs vonal kialakításának. 1970-ben 5 200 m hosszú lokalizációs töltésszakasz épült meg. A Taktaköz védelmét a Tisza felől a Tokaj és Inérhát között 45,2 km hosszú töltés szolgálja. Jelentősebb védelmi munkákra volt szükség Tokaj belsőségi szakaszán, Tiszaladány belterületén, a Szenterdőnél lévő szakaszon. Az árvízi jelenségek kezelhetőek voltak. A Sajón ésaHemádon 1970-ben jelentősebb árhullám nem vonult le. A dél-borsodi és hevesi öblözetek védelmét a Sajó jobb parti, a Tisza jobb parti, a Rima-Eger-Csincse jobb és bal parti és a Laskó bal parti, összesen 99,831 km hoszszú árvízvédelmi töltés biztositja. 1970-ben a területen egy város és 18 község volt. A májusi tiszai árhullám miatt néhány helyen intenzív védekezést kellett folytatni, különösen Tiszapalkonya és Tiszakeszi belsőségi szakaszain (árvízvédelmi falak megerősítése), a Rigós főcsatorna torkolatánál, a tiszataijáni szakaszon és Poroszló belsőségi szakaszán. A hagyományos árvízi jelenségekkel szemben (átázás, szivárgás, fakadóvíz) a klasszikus védekezési módszereket eredményesen alkalmazták. A védelmi munkák nagyságát érzékelteti a védekezés során felhasznált anyagok mennyisége is: 290 224 db zsák, 24 847 t terméskő, műanyag fólia 72 434 m2 műanyag fólia, 91 404 kéve rőzse 71 953 db árvédelmi karó, árvédelmi fáklya 30 678 db (Vörös-Szabó 1971).
