Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Kenessey Béla: Kvassay Jenő halálának tizedik évfordulójára (1929)
96 Kenessey Béla: Kvassay Jenő halálának tizedik évfordulójára ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban néhai Kenessey Kálmán, a mai modern gazdálkodásnak a messze jövőbe látó első apostola, akinek a figyelmét a fiatal Kvassay felkeltvén, tenne látta meg a jövőnek azt az emberét, aki kedvenc tervének, a magyar kultúrmémökségnek megvalósítására hivatott Felhívja miniszterének: báró Keménynek figyelmét az itjúra, akit azután a miniszter külföldi tanulmányútra küld ki, majd pedig visszatérte után az állami szolgálatba véve, első kultúrmérnöknek nevez ki. Ilyen minőségében elért és maguktól beszélő sikerei, valamint Kenessey Kálmán propagandája révén 1879-ben már negyedmagával végzi a felszaporodott teendőket. Hogy milyen eredménnyel, annak élénk tanúbizonysága az, hogy 1881-ben már nyolc kultúrmérnöki hivatal dolgozik, s a hivatalok száma 1909-ig 19-re emelkedik. Ha némelyik kevésbbé tájékozott hallgatóm azt kérdezné, mi is voltaképen a kultúrmérnökség, arra egyszerűen felelhetnék. Olyan, gazdasági kiegészítő ismereteket kötelezően megszerzett okleveles mérnökök állami gárdája, aminek nemes feladata a kultúrtechnika, vagyis a technikai talajjavítás, beleértve mindazokat a ténykedéseket, amik a gazdálkodásra befolyással levő vizek kártételeinek megelőzésére, vagy hasznosítására vezetnek és amik a gazdaság egyszerű eszközeivel nem valósíthatók meg. Hogy pedig a kultúrmérnökség szívesen látott legyen a gazdák körében, Kvassay és Kenessey Kálmán keresztülvitték, hogy mindig díjtalanul álljon a gazdaközönség rendelkezésére, akár csak tanácsadásról, akár pedig felvételekről, tervezésről, vagy kiviteli munkák vezetéséről is legyen szó. Nagy dolog volt ez akkor! A mindenkor bekötött tárcájú fináneminiszter ellenkezését egyetlen mondattal győzték le: „A kultúr- mérrúikség célja a magyar gazdaközimség adózóképességének emelése /“ Ez ellen még a legfukarabb pénzügyér sem tehetett ellenvetést. Az akkor vakmerőnek látszó jelszó pedig valóra vált. A megjavított területek adótöbblete már jóval a háború előtt fedezte az intézménynek nemcsak addigi, hanem a fejlődés kiadásait is. Kvassay tevékenysége azonban nem merült ki az agrikultúr dolgokban. Csakhamar belátja Széchenyi igazát, s rátérve a folyószabályozások, ármentesítések, belvízrendezések kérdésére, tanulmányt tanulmányra halmoz és amikor 1889-ben minden víziügy a föld- mívelésügyi minisztériumba megy át, ő lesz az Országos Vízépítési Igazgatóság elődjének, az Országos Vízépítési és Talajjavításí Hivatalnak főnöke, s alája tartoznak nemcsak a kultúrmérnöki, hanem a folyammérnöki hivatalok is. Éles látásával már a francia Fargue és Girardon előtt rájött, hogy a vizeket nem lehet matematikai szabályok korlátái közé szorítani, mert azok élnek, s mind egyéniségek, amik külön-külön életjelenségeket mutatnak, amikhez való alkalmazkodás a sikert, a mellőzés pedig a balsikert jelenti, utóbbi esetben megtoldva helyre- hozhatlan károkkal is. Nem lehet itten célom magyar, német és francia nyelven megjelent nagyszámú munkájának felsorolása, s csak azt említem meg, hogy azok révén világszerte ismertté lett, akinek neve aranyveretű volt a külföld előtt is, amit talán legjobban bizonyít az, hogy amikor az osztrákok az ottani Duna kisvízi medrét óhajtották szabályozni és ennek érdekében 1909-ben ankétot tartottak, — arra minden mindenkori magyargyűlöletet félretéve — a sok meghívott európai tekintély mellé a magyar Kvassayt is meghívták és pedig a leghízelgőbb aposztrofálás kíséretében. írói működéséről mégis kell egy pár szót szólanom. 1876-ban a „Bétművelés, tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre“ című munkájával elnyeri a földmívelésügyi miniszter 600 forintos pályadíját, 1879-ben pedig az Akadémia jutalmazza a 3000
