Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Kenessey Béla: Kvassay Jenő halálának tizedik évfordulójára (1929)
Vízügyi Közlemények, 1929. 11. évfolyam, 2. füzet, 3-8. oldal 95 mint a magyar tenger imádója, állandóan szőtte azokat az álmokat, amiket a tó világhíressé tétele érdekében nemcsak megvalósítani igyekezett, hanem nagy részben meg is valósított. Kvassay, mint a Balatoni Szövetségnek nemcsak hírnévben, de tettekben is egyik legnagyobb vezetője, valóban megérdemelte az onnét is jövő elismerést és megemlékezést, mert bizony-bizony elmondhatjuk, hogy nélküle a Balaton még ma sem volna az, ami, s nem válhatnék azzá, amivé tenni akarják. KVASSAY JENŐ EMLÉKEZETE. A Balatoni Szövetségnek 1928 augusztus havában Balatonföldváron tartott közgyűlésén elmondotta Kenessey Béla. Hogy ki volt Kvassay? Erre a kérdésre bőségesen megfelelnek a magyar vizek a galíciai határszéli Bialkától a fiumei Recináig, a csíki Tatrostól a Lajtáig, felel a magyar mező- és közgazdaság, felel minden alkotása és a világ tudományos irodalma. Mindegyik kimerítő feleletet ad, habár a magyar vizek egy része ma csak suttogva ejti ki nevét. Születése és halála emlékezetes időre esik. Szülei harci dobszó mellett keltek egybe, legidősebb fiuk: Jenő, 1850-ben a sötét elnyomatás korában született, amikor a letiport ország osztrák gyarmat volt és amikor osztrák és cseh beamterek ültek a magyar nyakán és szedték le róla a maradék giínyát. Hungária akkor gúzsba kötött kezekkel, lángoló arccal, a távol jövőbe néző szemekkel nézte az új tatárjárást, s egyetlen reménye csak az volt, hogy nem maradhat mindig úgy. 1919 június 6-án pedig lefelé fordította volna a magyarság nemtője fáklyáját, mert akkor szűnt meg élni Kvassay, ha lett volna kezében fáklya. De nem volt. Hungária szégyentől piros arccal, mélyen a földre szegzett szemekkel, lebocsátott karokkal nézte azokat a szörnyűségeket, amelyik csak rombolni tudott, de alkotni semmit sem. Hungária szomorúan állott a hármas halom előtt és ha előre tudja, mi következik még, bizonyára sírva borul le a halmokra és Isten ostorát kéri azokra a gyalázatosokra, akik a jövőt előkészítették, lehetővé tették. Eközött a két véglet között élt férfi pedig bármennyire katonája is volt a magyar kultúrának, maga volt a megtestesült szelídség és szeretet. Ezek szinte sugároztak szeméből az észnek és értelemnek azokkal a sugaraival együtt, amiknek osztályosa csak kiválasztott lehet. Mert ő kiválasztott volt! Minden idők legnagyobb magyar mérnöke 1 A legmagyarabb magyar rend győri főgimnáziumának elvégzése után nem törődve a büszke nemesi család előítéleteivel, a pesti műegyetemre megy és gépészmérnöknek készül. Oklevelét megszerezve, első feltűnő cselekedete egy röpiratféle volt, amiben az akkori műegyetemi oktatást bírálta éles ésszel, tiszta látással. Már ebben megcsillan valami, ami jövő pályáját és annak fényét mutatja. Utána először Magyaróvárra megy, hogy tudását mezőgazdasági irányban egészítse ki, majd Parisban az École des Ponts et Chausséebe iratkozik be, ahol a mérnöki, különösen pedig a vízimérnöki ismereteket szerzi meg, majd bejálja a művelt Európa államait, ahol meglátja azok gazdasági előrehaladottságának okait, megtalálja a magyar hátramaradottság és nyomorúság magyarázatát. Mint földbirtokos, ősnemes család sarja, aki gépészmérnöki oklevelet szerzett ugyan, új irányban kiegészített tudásával szinte ösztönösen lesz a magyar föld szolgája. Ebben az időben volt miniszteri tanácsos a volt földmívelés-,
