Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Válogatás Kvassay Jenőnek a Vízügyi Közleményekben megjelent tanulmányaiból
Vízügyi Közlemények, 1932. 14. évfolyam, 1. füzet, 127-136. oldal 91 Még nagyobb mértékben állana be válságos helyzet a vizierők hasznosítása terén, amennyiben e hálózat csak a hegyi és síkvidék kölcsönös összeműködése folytán létesülhetne és mivel az egységes medencében minden gazdasági ág egymásra van utalva : a vizierők kiépítésének elmaradása egyaránt sújtaná úgy a felvidék, mint az Alföld egymásra utalt lakosságát.1 Mindezek azonban elmaradt hasznok, a továbbfejlődés megakadása, de vannak ennél nagyobb veszélyek is. Az a geográfiai egység, melyet a Kárpátok övezte közel 300,000 négyszögkilométer területen a természeti erők alkottak, a folyóvizek szabályozását, az azok kárai ellen való védelmet nemkülönben a vizek hasznosítását illetőleg ebben az irányban való munkálkodást is az egységes keretbe való beléilleszkedésre utalják, mert mihelyt az egyensúly az egyik vagy másik oldalon megzavartatik, annak káros hatása a megfelelő ponton csakhamar érezhetővé fogna válni. Nevezetesen, ha a folyóvizeknek a középső és felső szakaszán a lefolyása meggyorsul, az alsó szakaszon az árvizek magassága és gyakorisága is növekedni fog, míg ellenkező esetben, ha ott oly munkálkodás folyik, mely a vizek visszatartására irányul, nemcsak az árvizek magassága és gyakorisága fog csökkenni, hanem a kis vizek tömege és azok tartama is növekedni fog. Ebben a helyes gazdálkodásban nagy szerepe van a hegyek és dombok közt elhelyezett víztárolóknak és az erdőállomány fentartásának és okszerű kezelésének, sőt helyes elveken nyugvó erdőművelés nélkül az egész egyensúly megbomlik és a pusztulásnak ad tág teret. Ha az erdőségeket a hegyek ormán és lejtőin kopárságok váltják fel, lehetetlenség ott víztárolókat építeni és fentartani, mert csakhamar hordalékkal és iszappal feltöltődnek, amint azt Spanyolországban és Indiában látjuk, hol a víztárolóknak jelentlékeny része teljesen feliszapolódott és megszűnt kedvezőleg működni. A vissza nem tartott iszap és hordalék a völgyek talpát feltölti, a patakok megszűnnek, annak legmélyebb részén folyni, hanem kétoldali, a levegőben lógó sáncokká válnak, melyeken az árvizek hol az egyik, hol a másik oldalon törnek ki és a legjobb, legtermékenyebb területeket öntik el durva hordalékukkal és teszik éveken át terméketlenné. Amint ez a jelenség felülről lefelé halad, abban a mértékben romlik az alsók helyzete, egyrészt a meder feltöltése, másrészt az árvízszinek nagyobb magassága és a kisvizek egyidejű fogyása és hosszabb tartama következtében. Az öntözésre és hajózásra mindkevesebb és kevesebb víz marad. Hogy ez nemcsak elmélet, hanem szomorú valósággá is válhat, erre eklatáns példa a Duna torkolat, mely az utóbbi évtizedek alatt a Sereth-folyó felső völgyében végbemenő erdőírtások következtében annyi iszapot zúdít le a sulinai ágba és a sulinai torkolathoz, hogy az európai Dunabizottság ennek eEensúlyozására nemcsak a kotrók számát és munkáját volt kény télén szaporítani, hanem a kiadások rohamos növekvése következtében pénzügyi egyensúlyát is megbontotta, amint erről a bizottság jegyzőkönyveiben foglalt panaszok élénken tanúskodnak. (L. 1901. nr. 635, 1902. nr. 652, 1909. nr. 675, 1911. nr, 796, 1912. nr. 815. jegyzőkönyveket.) így állanak egymással összefüggésben a hegyek ormai a folyók legalsó síksági illetőleg a tengerig lehúzódó folyásával. 1 Ezek a szavak igazolják, hogy ez a dolgozat az összeomlás után készült. Szerkesztő.
