Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Válogatás Kvassay Jenőnek a Vízügyi Közleményekben megjelent tanulmányaiból
52 Vízügyi Közlemények 1911. I. évfolyam, 1. füzet tartalma ki árraentesitö társulatoknak védelmi czélokra szolgáló területe meghaladja a 30,000 hektárt, a társulati mérnöki karnak ambicziója nem érhet véget azzal a feladattal, a mit műszaki teendők elnevezés alatt értünk, hanem oda kell törekednie, hogy töltésein a legjobb és legtöbb fütermést produkálja, hogy a hullámtéren a legszebb, legjövedelmezőbb fűzeseket tartsa fenn, hogy a gátőröknek kertjei a legjobb és legnemesebb gyümölcsöket teremjék és hogy az istállóban és ólban olyan állatállományuk legyen, mely a vidék kisgazdáinak mintaképül szolgáljon. Az alagcsövezések, az öntözések terén még a kezdet legkezdetén vagyunk, pedig milliókra menő hektárok kívánják a talajjavítás eme segítségét. A folyószabályozásokba most kezdünk belyemélyedni és évtizedes munkálkodásra lesz szükség, hogy 4000 kilométert meghaladó jelentősebb folyóinkon a legsürgősebb teendőket elvégezhessük. A szabadon hajózható folyók, milyen a Duna, Tisza, Dráva és Száva, szabályozásával párhuzamosan folyik, illetőleg megindult a mellékfolyóknak csatornázása mintegy 900 kilométer hosszúságban. Mindezek befejeztével hajózható víziutaink hosszúsága el fogja érni a 4200 kilométert. A feladat azonban ezzel sem lesz befejezve, mert a mellékfolyók csatornázása még 1000 kilométert meghaladó hosszúságban is eredményesen végrehajtható. Az egész víziút-hálózat betetőzésére vannak hivatva a Duna-Tisza és Dráva-Száva csatornák. A vizek hasznosítása terén alig kezdtük meg a vízerötelepek és a víztárolók építését. Szóval a «Vízügyi Közlemények» nem fognak szűkölködni anyagban, ha szaktársaink minden közlésre érdemes anyaggal felkeresnek bennünket. Azonban nemcsak műszakilag kell helytállnunk és az egész világ haladásával szemközt ismereteinket a kor színvonalán fentartanunk, hanem be kell hatolnunk munkálatainknak közgazdasági, közigazgatási és törvénykezési részébe is, a mi azonban már nem tartozik a «Vízügyi Közlemények» keretébe, mert e nélkül csakis magasabb műveltségű, de egyoldalú emberek szerepe juthatna osztályrészünkül, pedig ellenkezőleg első sorban mi vagyunk hivatva megállapítani azokat a szükségleteket, melyek a szakadminisztráczió és a törvényhozás terén működésünk sikeressé tételéhez elengedhetetlen feltételek, mert mi érezzük lépten-nyomon azokat az akadályokat, illetőleg nehézségeket, melyek munkálataink végrehajtása folyamán felmerülnek. Szakismereteinket kiegészíteni, bővíteni és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részéről is a szükséges mértékben hozzájárulni: ez legyen a «Vízügyi Közlemények» újabb cziklusának legfőbb törekvése. Kelt Budapesten, 1911 február hóban. Kvassay Jenő.
