Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)

Fejér László: Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében

Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében

21

Az már más kérdés, hogy az erről szóló törvényt (,yiz állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról és e munkákra nyújtandó segélyekről” szóló XXXVIII.tc.-t), már a világháború kitörése után szavazta meg az Országgyűlés, s ez a tény azután a törvény sorsát is megpecsételte. A 20 évre megszabott összesen 60 millió korona tervszerű felhasználását a háború végleg megakadályozta.

Kvassay pályafutásának második felében figyelmét a víziközlekedés, a hazai folyók hajózhatóságának megteremtése, a Duna nemzetközi víziúttá fejlesztése, valamint a Balatonnal kapcsolatos jövőbeli feladatok felé fordította. Mint a Balaton első miniszteri biztosa, jelentős anyagi erőt tudott a tavi kikötőépítések megindításához biztosítani. A Lóczy-Cholnoky-féle Balaton-kutatási program szakmai támogatásával nemcsak egy európai szintű tudományos vállalkozást segített végrehajtani, hanem az elkészült tanulmányokat felhasználta a későbbi fejlesztési elképzelések kidolgozásához.

Visszatekintve a Kvassay-vezette vízügyi szolgálat történetére, meg kell állapítani, hogy egy területen lényegesen hatékonyabbak voltak utódaiknál, s ez a távlati programok elkészíttetése és azok költségvetési megalapozása, ill. elfogadtatása. Az 1895. december 6-án elfogadott XLVIII.tc. ugyanis nem csak a Közép-Duna (Dunaradvány-Báziás közötti) szabályozásáról rendelkezett, hanem a hazai vízimunkák folyamatos végzéséről is, s 12 évre összesen 51 millió Ft-ot engedélyezett felhasználni. Ezzel a magyar törvényhozás első ízben teremtette meg a tervszerű vízügyi fejlesztések költségvetési hátterét. Amikor az első 12 esztendő eltelt, értékelték az addigi eredményeket, s a kedvező tapasztalatok alapján egy újabb, immár 20 esztendőre szóló törvényt fogadott el az Országgyűlés (az 1908. évi XLIX. tc.-et, az ún. „víziberuházási törvény”-t), amely biztosította a vízi utak fejlesztését és a vízmosások megkötésére szolgáló beruházási program végrehajtását. A társulati és állami vízimunkák értékét növelte a mindenkori politika szemében, hogy segítségükkel enyhíteni lehetett a magyar társadalmat nyomasztó munkanélküliséget, s a közmunkákkal a hazai infrastruktúra jelentős fejlesztését lehetett előmozdítani.

Kvassay életműve rendkívül sokoldalú, abból mindössze néhány területet sikerült kiemelni. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem csak a 170 éves születési évforduló miatt forgattuk újra a több mint 100 éves könyveket és cikkeket, hanem azért is, mert a Kvassay által kialakított és képviselt vízügyi politika meghatározta az 1920. (Trianon) előtti Magyarország vízgazdálkodását. Nagyon lényeges hangsúlyozni az említett dátumot, hiszen addig, á klasszikus vízrajzi egységet megvalósító történelmi Magyarország valamennyi felmerülő vízszabályozási, víziközlekedési kérdést „birtokon belül” tudott elintézni. Az első világ-