Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Fejér László - Szlávik Lajos: Kvassay breviárium
118 Fejér László és Szlávik Lajos tagadni nem lehet, legnagyobb részük abból ered, hogy a mederszabályozást úgyszólván másodrendűnek tekintették a töltésezés mellett. Ha a mederszabályozásra fektették volna a fősúlyt, és az állandó posványok és mocsarak lecsapolására: az egész munkálat sokkal zavartalanabbal ment volna végbe, nem keletkezett volna forradalom sem a vizek járásában, sem a gazdálkodás menetében, a mennyiben a szakértőknek egyrészt alkalmuk lett volna kiismerni a folyó természetét és ennek megfelelőleg folytathatták volna a további munkálatokat; másrészről pedig a gazdák is jobban készülhettek volna a szabályozás eredményeinek kizsákmányolására. A mederszabályozás és csatornázás hatása mindenesetre fölötte kedvező lett volna a megelőző állapothoz képest. Igaz, hogy nem varázsolódott volna át annyi terület szántófölddé, a sok értéktelen mocsár mindazonáltal megszűnt volna, s kaszálónak, legelőnek adott volna helyet. Az ártér szélét képező magasabb fekvésű földszalagot pedig szántóföldül is lehetett volna mívelni: akár őszi, akár még célszerűbben tavaszi alá, abban a mértékben, a mint a mederszabályozás előre haladtával a viz lefolyása gyorsult volna. A töltésezésre pedig csak a mederszabályozás befejeztével került volna a sor, mert kétségtelen, hogy a Tisza és mellékfolyóinak áradásai rendszerint oly időszakra esnek, midőn a tenyészetnek több kárt okoznak, mint amennyi haszon van a hátramaradt iszapból. A végeredmény tehát ugyanaz lett volna: hogy a Tiszát és mellékfolyóit töltések közé fogják; csak a sorrendben történt volna változás, ami azonban az egésznek egyöntetűségét és tervszerűségét nagyban elősegíti vala. Mert kétségtelenül áll, hogy ha a Tisza-szabályozást ma újra lehetne kezdeni, és ugyanazt a sorrendet fogadnák is el, amelyet tényleg követtek, akkor a töltések vonalozásában, egymástól való távolságában, az átvágások kivájásában, szóval a végrehajtás mikéntjében sok változtatást eszközölnénk, mert az előállott bajoknak az okát jó részt ebben kereshetjük. ” A csekély esésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére. Bp., 1889 Vásárhelyiről, Paleocapáról „Nagyban és egészben tehát Vásárhelyi Pál tervét tartjuk a helyesebbnek, mely a lefolyás viszonyainak rendezésére fektette a fősúlyt, s nem Paleocapá-ét, ki az egészen szabályos medrű Pót akarta a Tiszának mintaképéül elfogadni, és mindent a töltésezéstől várt, mert a folyó medrét eléggé megfelelőnek, eléggé kiképzettnek vélte. Kétségtelen, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak igen szép természetes medrük volt, de a töltésezés a kiképezésüket semmivel sem mozdíttatta
