Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Fischer Frigyes: Kvassay Jenő emlékének megörökítése (1932)
Vízügyi Közlemények Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára KV ASSAY JENŐ EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSE. írta: FISCHER FRIGYES. Amint a kommunizmus sötét ideje elmúlt s az ország ügyei félig-meddig rendes mederbe kezdődtek terelődni, Kvassay Jenő munkatársai és barátai azonnal hozzáfogtak ahhoz, hogy a kommün alatt, 1919. évi június hó 6-án elhúnyt nagynevű mesterünknek, a magyar vízimérnökök egyik legkiemelkedőbb tagjának emléke méltóan legyen megörökítve. 1920. évi április hó 14-én összejött népes értekezlet egyhangúlag elhatározta Kvassay Jenő emlékének megörökítését s e célból végrehajtóbizottságot alakított, melynek elnökéül Dános Miklós h. államtitkárt, a vízügyi főosztály akkori vezetőjét kérték fel, jegyzői tisztét pedig Udránszky József, ny. miniszteri tanácsos vállalta. A bizottság tagjai Éber Antal, Fock Ede, Fekete Márton, Lavotta József, Matle- kovits Sándor, Szontagh Tamás, Tahy Jakab, Végh Károly, Viczián Ede és Zielinski Szilárd voltak. A nevekből kivehetőleg Magyarország akkori közgazdaságának kitűnőségei karolták fel a felvetett kegyeletteljes eszmét. A végrehajtóbizottság munkájának előmozdítására a földmívelésügyi miniszter 5000 korona előleget bocsátott rendelkezésre, melyet a bizottság a Magyar Földhitelintézetnél folyószámlára helyezett el. Ez az intézet kezeli mai napig is a „Kvassay Jenő-emlékcdap' ‘ pénzeit. A bizottság elsősorban országos gyűjtés megindításának engedélyezését kérte a belügyminisztertől, aki azt engedélyezve, a székesfőváros tanácsa útján kikötötte, hogy a gyűjtés eredményéről a Népjóléti Központnak havonkint jelentést kell tenni és a gyűjtés befejezte után a számadásokat felülvizsgálat végett ugyanoda kell bemutatni. A gyűjtés lelkesen indult meg s az ország gazdasági életének minden tényezője ráhelyezte a kegyelet oltárára adományait, melyek közt a gazdagok ezer koronái mellett a szegény földmunkás fillérei egyformán szerepeltek. A Hangya 10,000 koronás alapítványt ajánlott fel, amely az alapító oklevél szerint akkor lesz esedékes, ha az összegyűlő összeg hovafordítása tekintetében döntés történik. Ezen alapítvánnyal és a földmívelésügyi miniszter 5000 koronás hozzájárulásával 1922 év július haváig 138,521 korona gyűlt össze. Az akkori viszonyokhoz képest oly nagy és jelentős volt ez az összeg, hogy azzal igazán nagyot és szépet lehetett volna alkotni. Mire azonban a gyűjtés befejeződött és az alkotáshoz hozzá lehetett volna fogni, a pénznek rohamos elértéktelenedése folytán a földhitelintézet folyószámlája 1926 év szeptember havában már csak 12 pengőt mutatott fel, szóval a devalváció folytán a gyűjtés egész pénzügyi eredménye néhány év alatt teljesen megsemmisült.
