Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Varga György: A Balaton vízháztartási viszonyainak vizsgálata
96 Clement Adrianne-Ish'ánovics Vera-Somlyódy László karsztvízből is van hozzáfolyás. A talajvízből történő hozzáfolyás vízháztartási szempontból jelentéktelen. A Balaton északi vízgyűjtőjén a felszín alatt összefüggő karsztvízkészlet található, amelyből részben a vízgyűjtőn, részben a tómederben fakadó források vizet juttatnak a tóba. A tó átlagmélysége a siófoki vízmércén megfigyelt 75 cm-es vízállás (104,17 m В. f.) esetén 3,36 m, ennek alapján a Balaton a sekély tavak csoportjába tartozik. Ezek a tavak mennyiségi és minőségi szempontból rendkívül érzékeny rendszerek. A környezet térbeni és időbeli változásait tükrözi a tó mennyiségi és minőségi állapotát leíró paraméterek nagyfokú változékonysága. A mennyiségi változások jellemzésére kézenfekvő módszer a tó vízforgalmának megismerése, amely a vízforgalomban szerepet játszó vízháztartási tényezők meghatározását és ennek alapján a vízháztartási mérleg összeállítását jelenti. A Balaton vízháztartásának első részletes vizsgálata során (Szesztay 1962) elkészült az 1921-1958 közötti évek havi vízháztartási mérlege. Ezt megelőzően csupán a vízháztartás egy-egy tényezőjét (párolgás, természetes vízkészlet-változás) vizsgálták. Az 1863-1920 közötti évekre csak a leeresztést, a vízállásváltozást és ezek öszszegeként a természetes vízkészlet-változást határozták meg. Az 1921 előtti időszak természetes vízkészlet-változás adatai pontatlanok, azokat vízháztartási mérlegben nem ellenőrizték. Hasonlóan nem megbízhatók a tó párolgására vonatkozó 1921 előtti adatok sem. A Balaton vízháztartását az alábbi egyszerű egyenletekkel írhatjuk le: AS=(P+R HY(E+R L+U H) AS T=P+R H-E ahol P - a tóra hulló csapadék; R H - hozzáfolyás a tóhoz; E - párolgás a tó felszínéről; R L - lefolyás (leeresztés) a Sió-csatornán; U H - közvetlen vízhasználat a tóból (a tóból kivett és használat után visszavezetett vízmennyiség különbsége); AS - a tó vízkészlet-változása; AS T - a tó természetes vízkészlet-változása. Az I. táblázatban közölt adatok szerint sokévi átlagban a Balaton - a vízszintszabályozási rend betartásának figyelembevételével - levezetendő többletvíz-készlettel rendelkezik, amelynek mennyisége közelítőleg a tóra hulló átlagos évi csapadékmennyiséggel egyezik meg. I. táblázat A Balaton vízháztartási tényezőinek az 1921-2003 közötti időszakra vonatkozó átlag- és szélsőértékei Vízháztartási tényező Minimum Átlag Maximum Vízháztartási tényező tómm/év Csapadék 433 617 905 Hozzáfolyás 293 886 1974 Párolgás 723 902 1073 Természetes vízkészlet-változás -180 601 2031 Leeresztés 0 590 1791 Vízelhasználás 15 32 51
