Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

74 Clement Adrianne-Ish'ánovics Vera-Somlyódy László ribb a művelés felhagyása, erre vonatkozó statisztika azonban nem áll rendelkezésre. A megyei statisztikák azt sem tükrözik, hogy az elmúlt években a Balaton-vízgyűjtőn jelentős új szőlőtelepítés folyt, továbbra is figyelmen kívül hagyva az erózióvédelem szabályait (Sisák 2003). 1.2.3. Belterületi vízrendezés. A mezőgazdasági eredetű terheléshez hasonlóan ez is olyan terület, ahol a terhelés csökkentését célzó határozatok nem túlságosan konkrétak és viszonylag kevés beavatkozás valósult meg. A tapasztalatok szerint (Piliszky-Oldal 2003) jól kiépített hordalékfogókkal és szűrőmezőkkel 25-35%-kal csökkenthető a csapadék által a tóba mosott települési terhelés. A hatásfokot növelheti, ha az ülepítést szűrő rendszerekkel is kombinálják. Mivel ezek a létesítmények elsősorban a formált tápanyagokat ülepítik ki, és a belterületi lefolyás 15-20%-a lehet oldott foszfor, a hozzáférhető foszfát foszforban kifejezett visszatartás 10%-nál kisebb lehet (a feliszapolódott tározók esetében visszaoldódás, azaz negatív hatásfok is előfordulhat). A Balatonba torkolló vízfolyások állapotáról és a torkolati vízminőség-védelmi létesítmények hatékonyságáról részletes felmérés készült (VÍZ-1NTER 2001). A vizsgált 44 vízfolyás 37 műtárgyának egyharmadát nem kielégítő hatékonyságúnak, sok esetben elhanyagolt állapotúnak találták, és szinte mindegyikre javasoltak - a rendszeres karbantartási igényen túl - valamilyen átalakítást, felújítást. A főként hordalék- és uszadékfogók, sankolóterek és természetes szűrőmezők, mint vízminőség védelmet célzó létesítmények nehezen értékelhetők, számottevő tápanyag eltávolítást nem várható tőlük. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2001-ben felmérést végzett a Balaton néhány patakján létrehozott nádas szűrőmező hatékonyságáról. Csapadék idején és szárazidőszakban vizsgálták a szúrőmezők tápanyag (foszfor- és nitrogénformák) változását. Az összkép - ahogyan az ilyen típusú rendszereknél várható - rendkívül vegyes. A szűrőmezők elsősorban partikulált foszfort, és legkevésbé foszfátot távolítanak el. A visszatartásra vonatkozóan a szezonális változások, a vízforgalom és sok egyéni tényező miatt általános következtetés nem vonható le. A nagyobb szűrőmezőknél (pl. lesence-nemesvitai) a változások szinte kimérhetetlenek, még a víz útját is nehéz nyomon követni, egy-egy expedíciós mérés alapján működésük nem értékelhető. A partközeli településeken évek óta húzódik a komplex belterületi vízrendezés megvalósítása, sok esetben még a tervek sem léteznek. Összességében tehát a belterületről lefolyó szennyezett csapadékvizek visszatartása érdekében kevés hatékony beavatkozás történt. 1.2.4. Kis-Balaton. A Kis-Balaton felső tározóját 1985 júniusában, az alsó tározó Ingói-berkét az eredeti tervekhez képest jelentős késéssel, 1992 novemberében árasztották el. 1991-től a zalaegerszegi szennyvíztelepen bevezetett kémiai foszforkicsapatás jelentősen csökkentette a felső tározó tápanyagterhelését. 1996-tól bevezették az Ingói-berekbe a tápanyagokban gazdag Egyesített-övcsatornát. Az alsó tározó eddig el nem árasztott területének további sorsa bizonytalan, mert bár befejezéséről a legutóbbi, 1075/2003. (VII. 30.) sz. Korm. határozat is rendelkezik, a befejezés módjáról máig sem tudtak megállapodni a természetvédelmi és vízügyi szervezetek.