Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 65 A jelentős határidő eltolódások (pl. a Kis-Balaton befejezése), az elmaradó beavatkozások, a hiányzó mezőgazdasági szabályozás, ugyanakkor a tó vízminőségének a vártnál nagyobb mértékű javulása indokolttá tette egy részletes adatelemzésre támaszkodó felülvizsgálat elvégzését (Somlyódy-Clement-lstvánovics 2003). A tóra és vízgyűjtőjére kiterjedő átfogó elemzés az alábbi kérdések megválaszolását tűzte ki célul: - Hogyan alakult a tápanyagterhelés és a vízminőség az elmúlt évtized(ek) tervszerű és terveken kívüli beavatkozásait követően (például szennyvizek kivezetése, tápanyag-eltávolítás a szennyvizekből, Kis-Balaton illetve a mezőgazdasági szerkezetváltás)? - Teljesült-e (és ha nem, reálisan elérhető-e) a vízminőség állapotára és a terhelésre előírt célállapot? Szükséges-e a célállapotokat módosítani? - Melyek a legsürgősebb teendők, hogy a kitűzött célokat elérhessük? Vannake területi, időbeli prioritások? 1. A tápanyagterhelés alakulása és a beavatkozások hatása Az 1970-es évek közepétől készültek tápanyagterhelés becslések a Balaton vízgyűjtőjére ( VITUKI 1980-2002). A nyolcvanas évek elejétől visszamenőleg becsültük a Balaton hosszú távú tápanyag (foszfát, összes P. hozzáférhető P, összes N), lebegőanyag és kalcium terhelést (Clement et al. 2000). Célunk rutinszerűen alkalmazható, egységes módszer kidolgozása és a becslés bizonytalanságának számszerű meghatározása volt. A hosszú távú terhelés idősorok visszamenőleges meghatározását az indokolta, hogy - a rendelkezésre álló adatok gyakorisága, minősége és a becslés módszere az idők folyamán változott, visszamenőleg azonban nem alkalmazták az új módszereket, - a tápanyagterhelést csak a meghatározás módja szerinti felosztásban adják meg, de nem nyújtanak információt a források szerinti megoszlásról, pedig ez a terhelés csökkentése érdekében tett beavatkozások értékelése szempontjából lényeges. 7.7. A terhelés meghatározása A tápanyagterhelést tehát többféle módon osztályozhatjuk. Ennek alapja lehet az eredet („forrás"), a terjedés útvonala (transzmisszió), állandó („determinisztikus") vagy vízjárástól függő („sztochasztikus") jellege és a meghatározás módja. A tápanyagok a vízgyűjtőn lévő forrásoktól (például kihordott műtrágya és természetes trágya, elszikkasztott szennyvíz) többféle útvonalon (vízfolyásokkal, felszín alatti vizekkel, a légkörből) juthatnak a tóba. A terjedést számos fizikai, kémiai és biokémiai folyamat határozza meg, melyek eredőjeként az emissziók csak részben érik el a vízfolyásokat, illetve azokon keresztül a tavat. A visszatartás (a források és a vizeket elért terhelés közti különbséget összefoglalóan visszatartásnak szoktuk nevezni) a szállítási távolsággal (vagy a tartózkodási idővel) növekszik. A visszatartás két helyen jelentkezik, a vízgyűjtőn, amíg a szennyezés eléri a felszíni vizeket, és a mederbeli levonulás közben. Ebből adódóan a tápanyagterhelést a víz-