Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 469 ki leeresztő zsilip kezelésére és a Balaton vízszintjének szabályozására". A szabályozás alapja a siófoki zsilip és a Sió csatorna 80 m

3 s~' vízhozam-leeresztő képessége. A szabályzat szerint az alsó szabályozási vízszintet +40 cm-ről +70 cm-re emelték, a felső szabályozási vízszint változatlanul +100 cm maradt. A havi vízszinttartási sávot 20 cm-ről 15 cm-re csökkentették. Az új vízszinttartomány betartása esetén 54 millió m

3-rel több víz tartható a tóban. 1977. A VITUKI havonként előrejelzést készít a Balaton következő havi vízállására. 1977. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetőjének SOHA Szilvesztert nevezték ki. 1977. Országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították - többek között - a Balatontól délre elterülő Nagybereket is. 1978. A VITUKI-ban ötven éves adatsor felhasználásával szimulációs vizsgálatokkal ellenőrizték az új balatoni vízszint-szabályozási előírást és megállapították, hogy az adott és tervezett feltételek (Sió-zsilip és Sió csatorna 80 m

3 s~'-re bővítése és a hidrológiai előrejelző módszer fejlesztése) mellett a szabályozási vízszintek nagy gyakorisággal előállíthatók, de kis gyakorisággal, a 600 hónapból 19 hónapban ezután is elő fog fordulni az üdülési idény végén a +70 cm alatti vízállás. 1978. július 26. Az ezen a napon felvett állapotokat rögzítve jelent meg az év folyamán a Balaton hínárállományának térképi feldolgozása. Hínártérképezéssel már az 1960-as években is próbálkoztak, de az akkor készített légifényképek műszakilag nem voltak alkalmasak az adatok egyértelmű rögzítésére. A későbbi felmérések pedig nem az egész tóra, hanem csak annak bizonyos területeire terjedtek ki. Az 1:10 000 méretarányú térképeken csak a 20 méternél nagyobb hínárfoltokat tüntették fel. Az eredményeket a korábbi adatokkal egybevetve kitűnt, hogy a hínárfoltok kiterjedése lényegesen csökkent, aminek okát a kutatók a tó algásodási folyamatának felerősödésében látták. 1978. Megjelent Bárányi Sándor: ,A Balaton-vízgyűjtő hasznosítható felszíni vízkészlete" c. tanulmánya a Vízügyi Közlemények 4. füzetében. Az 1921-76. évi, a vízelhasználókkal módosított, tehát a természetes állapotokat tükröző adatsor alapján áradó és apadó időszakokra - meghatározta a Balaton integrált kvázi természetes vízkészlet-változását. A többletvízkészlet ötven év átlagában 334 millió m

3, a legkisebb évi értéke 50 millió m

3. A többletvízkészlet túlnyomó része a téli félévben keletkezik, 85%-os gyakorisággal 60 millió m

3 Ez a vízszintszabályozás sérelme nélkül hasznosítható, de szeszélyes eloszlása miatt időnként csak tározással vagy utánpótlással biztosítható.