Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 467 téneti Füzetek sorozatban. Ugyancsak ebben az évben kiadták a „Balaton monográfiá"-1 TÓTH Kálmán szerkesztésében, aminek megírásában 46 szerző vett részt. A könyvben az üdülés-idegenforgalmi és a településfejlesztési kérdések domináltak. 1974-1975 tele A kedvezőtlen időjárási viszonyok, a hosszan tartó esőzés, és a jégmentes periódus hatására nagy mennyiségű szerves és szervetlen tápanyag került a Balaton délnyugati medencéjébe, amely amúgy is a tóba befolyó vizek döntő többségét fogadja magába. A szokatlan tápanyag terhelést hatalmas baktérium és alga biomassza kialakulása, majd 1975 márciusában tömeges halpusztulás követte. 1974-1975. A VITUKI Atlasz-Ehograph típusú ultrahangos mélységmérővel mederfelmérést végzett (ez volt a Balaton negyedik mederfelvétele) és elkészítette a Balaton rétegvonalas helyszínrajzát A felmérés szerint a Balaton partvonalának hossza 235,6 km, ebből 99,5 km hosszban partvédőmű, kőszórás, továbbá kikötő van. A természetes part hossza 136,1 km, melyből 109,9 km hosszban nádas található. A nádasok összterülete 16,8 km

2. A Balaton partvonalaként elfogadták a Budapesti Geodéziai és Kartográfiai Vállalat által 1968-ban meghatározott és a siófoki mérce + 1,00 m-es vízállására vonatkozó ún. jogi partvonalat. 1975. A VITUKI Országos Vízjelző Szolgálata a Balaton vízszintjének havonkénti előrejelzését a Meteorológiai Szolgálattól kapott csapadék-előrejelzéssel pontosította. 1975. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szervezetén belül létrehoztak egy Balatoni Koordinációs Főmérnöki státuszt a Balaton vízgazdálkodását befolyásoló intézkedések irányítására és összefogására. Ez az egység 1977-ben Balatoni Koordinációs és Tószabályozási Osztállyá alakult. 1975. február-március Tömeges halpusztulást észleltek a Balatonban. A katasztrófát több tényező (jégmentes enyhe tél, hatalmas vándormadár populáció hónapokig tartó megtelepedése a tavon, s ürülékük vizet szennyező volta, a szokásosnál alacsonyabb vízállás, szélcsendes időjárás stb.) együttes hatása okozta. Az elhullott állomány becsült összsúlya 70 tonna volt. Az elhullás okainak tisztázása eredményeképpen ettől kezdve rendszeresen vizsgálják a Balaton és befolyó vizeinek növényvédőszer-maradék koncentrációját. 1975. július 1. A Zala fenékpusztai szelvényében megkezdődtek a napi rendszerességű vízhozammérések. 1975. Megkezdődött az észlelés a balatonakaii vízmércén.