Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 461 sának részvételével megkezdődtek (és öt éven át rendszeresen folytak) a Balaton és part menti övezetének időjárási viszonyaira vonatkozó kutatómérések. 1958. november 26. Budapesti székhellyel újraalakult a Balatoni Intéző Bizottság (BIB), amelynek célját a Balaton ügyeinek egységes kezelésében jelölte meg a Kormány. A bizottság felügyeletét a közlekedés- és postaügyi miniszter látta el. 1959. A Balaton part menti települései közül elsőként alakult meg vízműtársulat Balatonakarattyai Törpevízmű Társulat néven. 1960. január 1. Életbe lépett a Balaton vízszintjét szabályozó „végleges" előírás. A szabályzat szerint az alsó szabályozási vízszint +40 cm, a felső +100 cm-nél magasabb vízállás nem lehet. A havi vízszint-tartási sávot 20 cm-re növelte, hogy rugalmasabban lehessen növelni a vízállás alakulásában érvényesülő tendenciákat. A szabályzat 1976ig volt érvényben. 1960. május 1. A Székesfehérvári (később Közép-dunántúli) Vízügyi Igazgatóság szervezetébe tartozó siófoki szakaszmérnökséget az OVF 19/1960. sz. utasításával átszervezték, és siófoki székhellyel létrehozták a Balatoni Vízügyi Kirendeltséget (BVK). A szakmai irányítást közvetlenül a OVF látta el, a pénzügyi és adminisztratív feladataival pedig a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatósághoz kapcsolódott. Az átszervezés elsőrendű célja az volt, hogy az új szervezeti egység nagyobb hatáskörrel rendelkezve alkalmassá váljon a Balaton-fejlesztés növekvő vízgazdálkodási igényeinek kielégítésére. A Kirendeltség első vezetője LIGETI László volt. 1960. A VITUKI-ban - SZESZTAY Károly vezetésével - külön kutatócsoport alakult a Balaton vízháztartásának mennyiségi és minőségi vizsgálataira. Még 1960-ban elkészült a Balaton első átfogó kutatási terve. Ebben az időben megindított széleskörű hidrológiai adatgyűjtés eredményei igen jól szolgálták a vízszint- és vízkészlet-szabályozást, a hullámzás, a vízlengés mechanizmusának megismerését, a Balaton vízkészletének meghatározását. A tó és a tápláló vízfolyások vízminőségi vizsgálatai (kémiai, biológiai) mellett feltárták a Balaton és vízgyűjtőjén levő szennyezőforrásokat, megállapították hatásukat a tó vízminőségére, keresték a megoldást a szennyvizek távoltartásra, foglalkoztak a nádasok, a feliszapolódás, az áramlás és a part- és mederszabályozás kérdéseivel. A munkában igen intenzíven részt vettek a vízügyi szolgálat gyakorlati szakemberei, elsősorban a területileg illetékes három (a Közép-dunántúli, a Nyugat-dunántúli és a Dél-dunántúli) vízügyi igazgatóság és a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV). 1960. Védett műszaki emlékké nyilvánították az 1896-ban épített „Kishamis" nevű