Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 447 megépítették a kikötőt is. Az 1863-ban épített vasútállomáshoz közeleső kikötő a település gyors fejlődésében jelentős szerepet játszott. 1864. A Sió zsilip építésével és az akkori vízszínt-leszállítási munkákkal kapcsolatban a tó zalai és somogyi partján lévő több tőzeges mocsár (ún. „berek") lecsapolására két társulat alakult: a Balaton Keleti Bozót Lecsapoló Társulat és a Balaton Nyugati Bozót Lecsapoló Társulat. Az előbbi 30,4 km

2, az utóbbi pedig 106,9 km

2 érdekeltségi területen kívánta a munkákat elkezdeni. 1866. A Balaton rendkívül alacsony vízállása miatt Keszthely városa folyamodványnyal fordult a Helytartótanácshoz a Balaton vízszintjének állandósítása és a siófoki zsilip lezárása ügyében. 1866. július 24. A Helytartótanács rendeletileg kimondta, hogy a Balaton vízállásának szabályozása kérdésében a siófoki vízmérce „0" pontja tekintendő a minimális értéknek. A korábbi évek országos szárazságának következtében ugyanis a tó vízszintje igen alacsony volt (-43 cm), ezért a tóparti birtokosok nem engedték kinyitni a zsilipet. A Sió medre ennek következtében szinte teljesen kiszáradt, ami a sióberki érdekeltek tiltakozását váltotta ki. A szabályozás királyi biztosává br. FIÁTH Ferenc veszprémi főispánt nevezték ki. 1867. augusztus 26. A kiegyezés utáni kormányzat első intézkedéseinek egyikeként rendeletet bocsátott ki a Sió-zsilip kezelésére. A miniszteri utasítás tulajdonképpen a tó vízháztartási-mérlegének első, szöveges megfogalmazása is. „A Balaton vízállása nem tartható egyazon szinten, mert különböző évszakokban más a vízfolyások vízhozama<, fő tényező még az elpárolgás, amely több vizet elvesz a Balaton tükréből, mint amennyit ugyanazon évszakban a Balatont tápláló összes patakok a légi csapadékokkal együtt hoznak, úgy hogy ha a Balatonból semmi víz nem folyna ki, a víztükörnek nyáron az elpárolgás miatt apadnia (készletváltozás) kellene." 1867. Három évi munka után elkészült a Balatoni Nyugati Bozót lecsapolása. 1864ig a Balatonkeresztúr, Táska és Buzsák határában elterülő mocsarakat a Balaton vízszíne uralta. A vízszín leszállítása után sem javult lényegesen a helyzet, mert a Sári vízfolyás és a Medvegya-patak vize meder nélkül húzódott le és terült szét a lapályon. 1864—67 között a két patak számára medret ástak, de azok fenntartás hiányában gyorsan feliszapolódtak, úgyhogy a korábbi elmocsarasodás újra bekövetkezett. Ezek után került sor 1885-1887 között medrük újbóli jókarba helyezésére. 1868. május 24. A keszthelyi Balaton-Fürdő Részvény Társulat megnyitotta „minden kényelemmel ellátott" Balaton-fürdőjét.