Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 441 képeként emlegeti. KRIEGER a Sió, Kapós és Balaton-vidék vízrajzi térképe mellé egy latin nyelvű szabályozási tervet (Descriptio) is megfogalmazott 26 oldal terjedelemben, amelyet átadott a br. SIGRAY Károly királyi biztos vezetése alatt működő vízszabályozási bizottságnak. A Tihanyban ülésező bizottság, amelynek tagja volt az udvari kamara által nem sokkal később hajózási igazgatóvá kinevezett Joseph WALCHER is, elhatározta a Balaton vízszintjének csökkentését. 1780. ,A Magyar Hírmondó"-ban megjelent az első magyar nyelvű híradás a Balatonról, amely röviden arról tudósított, hogy az előző év nyarán űj révátkelőt létesítettek Kővágóörs és Boglár között. 1786. KORABINSKY J. M. Pozsonyban kiadott német nyelvű, Magyarországról szóló lexikonja a Balaton adatait részletesen és a valóságnak megfelelően tartalmazza. 1786. május 2. A Helytartótanács fürdőrendtartási és egészségügyi szabályzatot adott ki a balatonfüredi gyógyhely számára. 1795. augusztus 15. Zala vármegyében nagy felhőszakadás volt. A megáradt Zala hidakat rongált meg, ragadott el. Zalaegerszegen mintegy 200 ház romba dőlt, ill. megsérült, 10 ember vízbe fulladt. 1796. VÁLYI András „Magyar országnak leírása" című munkájában megjelent a Balatonról szóló első magyar nyelvű ismertetés. VÁLYI ebben a valóságtól gyökeresen eltérő adatokat adott közre a tóról, jóllehet KRIEGER Sámuel munkássága nyomán és KORABINSKY lexikonjában ismeretesek voltak már a Balaton helyes adatai. 1797. A FESTETICH grófok fenékpusztai műhelyében megépítették A Balaton addigi legnagyobb, közel 30 méteres kétárbócos vitorlás hajóját, a „Phoenix"-et. A nehézkesen mozgó hajót közel harminc éven át üzemeltették a tavon. 1805. Először szerepel a „Kisbalaton" elnevezés térképen, ahol a balatonhídvégi híd és a tőle 3 km-re ÉK-re lévő területet jelölték ezzel a névvel. A Fenékpuszta-Balatonhídvég közötti rész ekkor még a „Nagy-Balaton" nevet viselte. Egy 1833-ban készült térkép azonban az említett területet is már Kisbalaton néven jelenítette meg. A Kisbalaton vízmélysége egészen 1863-ig 1,5-2 m volt, s a nyílt vízfelülete megközelítette a 15 km

:-t. 1807. I. FERENC király által szentesített XVII. tc. rendelkezett az egy adott terület