Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 427 ti felét, az éves művelési költség 1/4-1/5 részét képezi. A területen élők számára tehát a jelenlegi termelési módot gazdasági értelemben helyettesítő technológia nem mutatható fel. A lehetséges kitörési pontok egyike a nemzeti földalapnak történő földfelajánlás, készpénzzel történő megvételre, vagy életjáradékra váltásra. Ennek feltételrendszere csak idősebb, 60 év feletti, egyedülálló, nyugdíjjal rendelkezők számára lehet kedvező, tekintettel az alacsony vételi árakra (200-400 eFt/ha), az alacsony járulék összegekre, az 1-20 ha közötti területi korlátra és a 3 millió forintban maximált összeghatárra. Ezek az összegek messze nem érik el a piaci bérleti és vételárakat, csak korlátozott, kiegészítő jellegű megélhetést biztosítanak (255/2002. (XII. 13.) Korm. rendelet, NFSz 2003). Az ország Európai Unióhoz történt csatlakozásával összefüggésben készült Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott stratégiai célokhoz igazodó Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) reális kitörési pont lehet a területhasználat váltásban. Kiemelkedő szerepe lesz a mezőgazdasági termelés feltételeinek egyenlőtlenségéből adódó területi különbségek kiigazításában, csökkentésében, a vidék szociális problémáinak megoldásában, az ökológiai, a természeti értékek fenntartásában, megőrzésében, a környezet védelmében. Korlátozó tényező ebben a tekintetben, hogy a beruházás összes költségének legfeljebb 45%-a, egyes esetekben 60%-a nyerhető el támogatásként, valamint a pályázati dokumentáció mérete, a pályázati feltételek széles köre és igényessége. A lehetőség igénybe vételéhez külön támogatás, képzési programok, informatikai háttér és ismeretek, tanácsadói támogatás szükséges (NFSz 2003). Összefoglalva: részben gazdálkodói ellenérdekeltség miatt, részben pedig a területhasználat váltással összefüggésben rendelkezésre álló egyenlőre kevés tapasztalat okán, a kijelölt 1187 ha terület kárérzékenységének csökkenésével rövid távon nem számolhatunk. Ezen a téren a széleskörű tájékoztatás, a helyi kezdeményezések támogatása, kísérleti programok indítása javasolható. 6. Összefoglalás A Balaton vízszintszabályozásával kapcsolatos kutatások eredményei szerint a hosszú időtávú, nem előre jelezhető meteorológiai körülményekre adandó válaszként a tó tavaszi maximális vízszintjének emelése egy lehetséges megoldást jelenthet a kisvizes időszakok gyakoriságának csökkentésére. Ez azonban a vízkárok bekövetkezésének fokozott kockázatát rejti magában, és a tó egyetlen vízlevezetési lehetőségénél, a Siónál a meder vízszállító képességének javítását igényli. A kérdéskört vizsgáló tanulmányok a levezetendő hozam növelésével összefüggésben számos, a Sió-vízrendszert és környezetét érintő járulékos problémát is feltártak. Egyes mederszakaszokon vízhozam kapacitás-hiány, káros mellékág visszaduzzasztás, fakadóvizekből származó vízkárok várhatók. Vizsgálataink szerint a Sió-meder jelenlegi állapotában nem alkalmas a kitűzött cél megvalósítására, azaz az 1%-os előfordulási valószínűségű balatoni vízeresztés levezetésére a Sió mellékvízfolyásain levonuló árhullámmal egyidőben. Felülvizsgáltuk a hidrológiai hossz-szelvényeket. Figyelembe vettük, hogy az 1%-os balatoni vízeresztés csak márciusban jár 81 m-Vs-os vízeresztéssel és ezzel egyidőben a mellékvízfolyásokon nem várhatóak 1 %-os valószínűségű vízhozamok.