Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 413 csak az egyik parton végezzük el, így megfelelő élettér marad a vízfolyás mentén, létrejöhet egy „zöld folyosó". A megmaradó növényzet árnyékoló hatása csökkenti a mederfenéken burjánzó növényzet mennyiségét. A számítások szerint még így sem érhető el, hogy a vízfelszín-görbe a jogi mértékadó árvízszint alatt maradjon. Ehhez a meder kotrására, a tervezett mintakeresztszelvény kialakítására szükség van (a kotort mederfeneket a 8. ábrán nem tüntettük fel). 3. A többletvíz-levezetés környezeti hatásai a Sió mentén 3.1. Belvizek és fakadóvizek A Balaton többletvizének levezetésével összefüggésben leggyakrabban felmerülő kérdés a Sión kialakuló térszín feletti vízszintekkel összefüggésben jelentkező fakadóvizek, és az ezekből következő mezőgazdasági károk köre. A Balaton-vízrendszer hidrológiai eseményei, amelyek a vízlevezetési döntéseket kiváltják, természetesen érintik a Sió mellékvízfolyásait és a mederhez közvetlenül kapcsolódó vízrendezési művek vízgyűjtőterületét is. A belvizek és fakadóvizek összegyűjtése, levezetése és a befogadó Sióba való bejuttatása többcélú műveken át történik. így az okok és következmények közötti összefüggések nem mutathatók ki tisztán. A helyzetet tovább nehezíti az övcsatorna rendszeren és a mederhez csatlakozó árkokon, kisvízfolyásokon mutatkozó teljes adathiány. A Balaton, valamint a Sió vízgyűjtő területén 1998-2000 között belvizek alakultak ki, amelyek együtt jártak a Balatonból történt vízeresztésekkel, vagyis szemléletes példáját adhatják a többletvíz-levezetés közelmúltban kialakult tényleges környezeti hatásainak a Sió mentén. Az ezeket előidéző hidrológiai események, a kialakult helyzet és az elvégzett beavatkozások, valamint azok eredményei a KDT VÍZIG belvízi zárójelentéseiben jól dokumentáltak. Ebben az időszakban három belvízvédekezési periódus különíthető el: - 1998. XI. 9-1999.1. 20. - 1999. VI. 18-1999. VII. 5. - 1999. XII. 28-2000. II. 16. A Balaton vízgyűjtő területére 1998 őszén az átlagos értékeket jelentősen meghaladó (1998 szeptemberétől 1999 januárjáig 222-339 mm) csapadék hullott, amely több kisebb árhullámot indított a Zalán és a tóba torkolló kisvízfolyásokon. A léghőmérséklet az évszaknak megfelelően alakult, fagypont alatti hőmérséklet november 14. után alakult ki. A csapadék nem tározódott a területen, hanem a tó vízkészletét növelte, a siófoki vízállás már 1998. október 5-én elérte a 105 cm értéket. Ez jelentősen meghaladta az időszakra megengedett 95 cm-es maximumot, ezért 1998. október 6-tól elrendelték a vízeresztést. A Siót övező területekről összegyülekező vizek lefolyását a meder magas vízállása miatt lezárt torkolati műtárgyak gátolták. Az eseménysor következtében kialakult elöntések és várható vízkárok csökkentésére 1998. november 9-én a Sió felső, 40 km-es szakaszán belvízvédelmi készültséget rendeltek el. Tolnanémedi és Siójut térségében mindkét parton, Mezőkomárom alatt a bal parton szivattyús belvízátemelésre is szükség volt. A védekezés összes költsége 17,8 millió forintra rúgott.