Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 405 A teljes karbantartás hatása a 4. ábrán tanulmányozható. A vízszintek néhány dm-t csökkentek, ettől jelentősebb hatás a 45. fkm-től felfelé észlelhető, ahol a 45-74 fkm közötti rossz állapotú meder visszaduzzasztása megszűnik, így akár 1 m nagyságú vízszintcsökkenésre is lehet számítani. A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében szaggatott vonallal felraktuk a „eredeti" állapotot is. A jelentős vízszintcsökkenés ellenére az 50. fkm fölött mind a négy felszíngörbe a jogi mértékadó vízszint felett marad, sőt sok helyen továbbra is meghaladja a depóniák szintjét, így a meder képtelen levezetni ezeket a vízhozamokat. 2.3.4. A mederfelújítás hatása. A meder felújítására elkészültek a tervek. Ebből eddig egy igen rövid (1,5 km-es) szakasz valósult meg. Ebben a változatban a Sió felső szakaszán (a Kapós torkolata felett) 14 m fenékszélességű, 1:2,5 rézsűhajlású, 4 m mély középvízi medret, 5 m-es padkával, a Kapós torkolattól a Nádor torkolatig 14 m fenékszélességű, 1:3 rézsűhajlású, 5 m mély középvízi medret, 5 m-es padkával alakítunk ki. Gyakorlatilag a Nádor torkolattól a 42. fkm-ig a mederből csak a fenékzátonyokat kell eltávolítani, e felett már nemcsak a fenék kotrása, hanem a rézsűk, a padka kialakítása is szükséges. A felújítás hatására a mederérdesség csökkentéshez képest további jelentős vízszíncsökkenés áll elő (5. ábra). A meder felújítással és a jó karba helyezéssel (az érdesség csökkentésével) együttesen elérhetjük azt, hogy a jogi mértékadó árvízi felszíngörbével megegyezzék a kialakuló vízszint. 2.3.5. A jelenlegi meder vízszállító képessége. A számítások alapján kimondhatjuk, hogy a Sió medre jelenlegi állapotában nem alkalmas a mértékadó 0|

%-os vízhozam levezetésére. Felvetődik a kérdés, hogy akkor milyen vízhozamot képes levezetni a meder. Erre elég nehéz válaszolni, mert a medret övező depónia nem folytonos, több helyen nincs is, így a rendelkezésre álló keresztszelvények alapján nem dönthető el, hogy milyen kiöntések keletkeznek az alacsony partéleknél (ahol messzebb magaspart van). Ennek ellenére elvégeztük ezt a számítást. Első változatban a mértékadó árvízszintet vettük alapul, mint felső burkológörbét, második változatban a hossz-szelvényből leolvasható depónia hiányokat és alacsony partéleket is figyelembe vettük. A Sió árvízkapu duzzasztó hatása az alsó 50 km-es szakaszon jelentős befolyásoló tényező. A 41-79. fkm közötti szakasz hiányos depóniája és alacsony partélei meghatározóak a vízszállító képesség szempontjából. A vízhozamok jelentősen elmaradnak a mértékadó hidrológiai hossz-szelvénytől. 2.4. A mértékadó árvízhozamok számítása a Sió mellékvízfölyásaira A Sió-meder tényleges vízvezető kapacitása és a mértékadó hidrológiai hosszszelvények közötti nagy ellentmondás miatt megvizsgáltuk a Sió mellékvízfolyásainak vízjárását, és új hidrológiai hossz-szelvényt készítettünk nemcsak az éves értékekre, hanem a legnagyobb vízeresztésű március és április hónapokra is. Az új hidrológiai hossz-szelvény kialakításához tanulmányoztuk a Sió vízgyűjtőjét (7. és 6. ábra) és a mellékvízfolyások vízjárását ( VITUKI 1953).