Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

38 Dr. Somlyódy László redukált üledékfelszín kialakulásának valószínűségét. A fokozott felkeveredés másik következménye a deszorpciós belső foszforterhelés növekedése. A kapcsolat lineáris lehet. Mivel a Balaton algatermő képességét a foszfor korlátozza, számíthatunk a biomassza közel arányos növekedésére is. A felkeveredés a balatoni fitoplankton összetételének alakításában kulcsszerepet játszik (Padisák-G.-Tóth-Rajczy 1990). Fokozott felkeveredés megnövelné az üledékből a vízbe jutó inokulumok (kezdőpopulációk) méretét, azaz rövidebb idő alatt nagyobb végső biomassza alakulhat ki. Az inokulációs hatás a tömegprodukcióra hajlamos cianobaktériumok esetében különösen fontos, mert ezek többsége az üledékben telel át. A Balatonban a szűrő zooplanktont a relatív táplálékhiány korlátozza. Ezt a nagy tömegű, finom (zömében 2-20 /xm) lebegőanyag jelenléte magyarázza. A fokozott felkeveredés tovább csökkentheti a szűrő Zooplankton biomasszáját, így az elsődleges szervesanyagnak a jelenleginél is nagyobb hányada veszhet el a magasabb trofikus szintek számára. Növekedhet a „mikrobiális hurok" azaz a pikoalga/baktérium-heterotróf ostorosok-kerekesférgek/mikroszűrő rákplankton táplálkozási lánc jelentősége. A balatoni ökológiai rendszer amúgy is jellemzően alacsony energiahasznosítási hatásfoka a fokozott felmelegedés és felkeveredés együttes hatására tovább csökkenhet. A nyíltvízben az elmúlt négy év alacsony vízállása mellett egyetlen igazán feltűnő változást figyeltek meg: a vándorkagyló planktonikus lárváinak egyedszáma közelítőleg a felére csökkent. Ennek oka, hogy a felnőtt állatok élőhelyét jelentő kőszórások szárazra kerültek, a kagylók elpusztultak, tehát a hatás valójában itt is a parti öv változásához kapcsolódik (G.-Tóth 2003). A tartósan alacsony vízszint a nyíltvízben kedvez a cianobaktériumok elszaporodásának és a fitoplankton biomassza mérsékelt növekedésének. Az üledék kedvező viselkedése miatt valószínűtlen, hogy a Keszthelyi-medencében a nyári biomaszsza a jelenlegi külső terhelés mellett 60-80 mg kl-a érték fölé növekedne (ami az OECD kategóriái szerint jócskán eutróf szintnek felel meg). A vízi állatok érzékenysége fokozódik a különböző stresszhatásokkal szemben. A magasabb trofikus szinteken is várhatók szerkezeti változások. A fitoplankton biomasszához hasonlóan valószínű, hogy ezek a változások sem lennének „drámaiak", hacsak a vízoszlop jelentősen magasabb átlaghőmérséklete miatt nem következnek be döntő társulásszerkezeti átalakulások. 2.6.4. A tartósan alacsony vízállás ökológiai következményei a parti övben. A parti övben erőteljesebb változások várhatók, mint a nyíltvízben. Ezek a változások már el is kezdődtek. Az alacsony nyári vízállás miatt a partvonal nagy területeken beljebb húzódott, a víz nem éri el a kőszórásokat és más partvédő műveket. Ha úgy tetszik, megnövekedett a természetes partszakaszok hosszúsága, ahol tér nyílik a természetessel azonos jellegű ökológiai folyamatok beindulására. A parti nádasok jó állapotának megőrzésében kulcsszerepet játszik a vízszintingadozás. Ennek oka, hogy a nád magja csak nedves, ám nem vízborította területen képes csírázni, ezért a szűk sávban szabályozott vízszint néhány évtized alatt a nádas genetikai diverzitásának csökkenéséhez, elöregedéshez és pusztuláshoz vezet.