Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata
A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 385 hozamok esetében beszélhetünk, és ennek reálisan figyelembe vehető tartománya (ß,„) 10 és 20 m-Vs között van. Ezek az értékek nagyon kicsinek tekinthetők egy biztonságos üzem megvalósításának követelménye esetén. A Balaton vízszint-szabályozása és többletvizei, 110-cm-es szabályozási szint esetén. A 2100/1995. (IV. 12.) Korm. határozat 5. pontjában megfogalmazott igényeknek megfelelően a KDT VÍZIG kidolgozta és 1997 óta, ideiglenes jelleggel alkalmazza az új vízszint-szabályozási rendet, amely a korábbinál 10 cm-rel magasabban állapította meg a Balatonon tartható maximális vízszintet. Az 1995-ös kormányhatározat már tartalmazta, a 2035/2001. (XI. 23.) Korm. határozat pedig megerősítette azt az igényt, hogy a vízszintszabályozás biztonsága érdekében 2005-ig fejeződjön be a Sió-csatorna medrének rendezése és bővítése. Az új szabályozás kidolgozásának elsődleges célja az volt, hogy a nyári hónapokban magasabban és biztonságosabban tartható legyen a tó vízszintje. Ennek érdekében a megengedhető maximum +110 cm (104,51 m B.f.), az optimális vízállástartomány sávszélessége pedig, a korábbi 15 cm helyett 25 cm (IV táblázat). IV táblázat A Balaton vízszint-szabályozási eló'írásai 110 cm-es maximális szabályozási szint esetén I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. hónapokban a vízállás cm minimum 70 70 75 85 85 85 80 75 70 70 70 70 optimum 95 95 100 100 100 100 100 100 95 95 95 95 maximum 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 Az 1997-2000 közötti időszak még rövid volt ahhoz, hogy az új szabályozási rendet a tényleges tó-vízszintek alakulásából értékelni lehessen. A 2000-2003 közötti időszak pedig a Balaton történetének egyik legszárazabb periódusát hozta, olyannyira, hogy a siófoki leeresztő zsilip 2000. május 1-től 2005. szeptember l-ig megszakítás nélkül zárva volt. Annyi azonban az igen rövid működési idő figyelembe vételével is megállapítható volt, hogy a többletvizek levezetésének jelenlegi adottságai mellett a megemelt maximumot sem sikerül betartani, a túllépés pedig a korábbiaknál is nagyobb. A leeresztett többlet-vízhozamok azonban nem haladják meg a korábbi maximumokat, ami újabb bizonyíték arra, hogy a balatoni vízszintszabályozás biztonsága a vízleeresztés feltételeinek javítása nélkül nem növelhető. A tó természetes vízkészlet-változásának hosszúidejű adatsorokból számított különböző előfordulási valószínűségű értékeit (VITUKI 1982) alapul véve meghatározták az új szabályozási rend betartása érdekében leeresztendő vízhozamokat. Az eredmények 22-25 mVs-mal nagyobbak, mint az érvényben levő minimumok és a korábbiakban „eltűrt"-nek nevezett 110 cm-es maximum mellett kapott értékek, de -július és augusztus kivételével - megegyeznek az érvényben levő előírások betartásával kapott eredményekkel. Vagyis, az 5%-os előfordulási valószínűségű havi értékek legnagyobbika 55 m 3/s, a 2%-osok maximuma 70 m 3/s, az 1%-os maximum pedig 81 m 3/s.
