Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése

A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának... 375 Az 1944-ben felrobbantott siófoki zsilip helyett 1946 júniusában ideiglenesen elzárták a Sió-medret. 1946. november megkezdték a siófoki zsilip építési munkálatait. Az új leeresztő zsilip a réginél 1 km-rel magasabban a Balaton felé, közvetlenül az új kikötő alatt két 4 m széles nyílással épült, amely ugyancsak 50 mVs víz lebocsátására alkalmas. Átépítették a siófoki vasúti és közúti hidakat is és a vízlépcső alatti mélyebb medreket Siófok belső területén kétoldali partfallal és fenékburkolattal biztosították. Ez idő alatt a Balatonból nem volt vízleeresztési lehetőség, ezért 1947. április 12-én a siófoki vízmércén rendkívül magas balatoni vízállást (155 cm) észleltek. A vízeresztés 1947 szeptemberében, az új zsilip elkészültekor indult újra. 1947. szeptember 22-én Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében ünnepélyesen átadták a Sió felső torkolati műveit: a hajózsilipet és a vízlevezető zsilipet. Az első hajó is ezen a napon zsilipéit át a Sióból a Balatonba. 1968. tavaszán megkezdték a Sió-csatorna torkolata felett 3 km-rel, a gemenci erdőben annak a vízlépcsőnek a kivitelezési munkáit, amelynek mindkét része (a duzzasztó és a hajózsilip) a Sió felé duzzasztóként működik, ha a dunai vízállás nem éri el a 87,50 m-es duzzasztási szintet. Dunai jeges árvíz idején a hajózsilip és a duzzasztómű egyaránt árvízkapuként üzemel, vagyis a Duna rövid ideig tartó vízállásait képes kizárni a Sió alsó szakaszáról. Az építés során, 1972 márciusában a Kapos-Sió-Sárvíz-vízrendszeren kialakult árhullám helyenként elöntötte a folyók árterét; a Sión 7, a Sárvízen pedig 14 gátszakadás történt. A Sió-torkolati művet 1974. május 31-én ünnepélyesen helyezték üzembe, amely a Sió-csatornázási program egyik létesítményeként a folyó medréből kizárja a dunai jeges árvizeket, Sióagárdig biztosítja az állandó hajózási vízszintet, és amelynek segítségével csökkenthető lett a Balatonból kivett hajózási célú vízmennyiség (.Lampl-Pataky 1937, Erdélyi 1963, Kertai 1963, Ihrig 1973, Ligeti 1974, Fejér 2001). 4. A balatoni vízpótlás gondolatának története A Balatonnak más vízrendszerekkel való összekötésére az első átfogó tervet Krieger Sámuel készítette 1776-ban. A latin nyelvű terv eredeti, Krieger által készített, saját kezűleg aláírt kézirat az OSZK kézirattárában található

1. A terv címe magyar fordításban: „...A Kapós, a Sió folyókról és a Balaton taváról készült leírás, valamint ezek szabályozására, kiöntéseik és mocsaraik kiszárítására, továbbá a Dráva és Duna folyók közötti összeköttetés megteremtésére kidolgozott ten" (Virág 2005a). Krieger tervében - többek között a következőket írta: „...hazánk elég jelentős és legtermékenyebb részére terjed ki, mivel Horvátország stájeri részét, valamint Zala, Somogy, Veszprém, Fejér és Tolna vármegyék területeit köti össze a Dunával és valamennyi, ezen a vármegyékben található folyóval. Ettől a közlekedési hálózattól nem esik messze Vas vármegyének Győrvártájéki része". Az így felcsillantott előnyökhöz nyomatékul még azt is hozzátette, a Duna és a Dráva általa javasolt összeköttetéséből a só- és gabonaszállítást tekintve a Kincstárnak is haszna származna. Magáról a hajózható csatornáról igen tömören a következőket írta: „A Sárvíz Bátától Simontornyáig hajózható csatorna, amelyre a Balaton tavának lecsapolása érdeké1 OSZK Kézirattára, Fol. Lat. 3920. sz.