Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése

366 Dr. Szlávik Lajos 1. kép. A Galerius-kori siófoki zsilip, ahogy azt a XX. század közepén elképzelték (Fejér 2001) igyekeztek tisztán tartani...", illetve; „...Városhidvég és Ozora közt megnyitották a Balaton lefolyását". Az is valószínű, hogy a Siójut és Siómaros vonalában a völgyfenék emelkedése miatt feltorlaszolódott uszadékból képződött „gátat" elbontották ugyanúgy, amint azt másfélezer évvel később tették a környék lakói. Virág (1998a, 1998b) 1975-1995 között végzett Balaton-történeti kutatásai azt bizonyítják, hogy minden ellenkező vélekedés ellenére sem régészeti, sem történeti, térképészeti és más tárgyi adatok nem támasztják alá, sőt kifejezetten cáfolják a Balaton római-kori szabályozását. A Galerius-féle zsilip létezése nem igazolható, az ezzel kapcsolatos feltételezések és állítások megalapozatlanok, csak egy hipotézissel van dolgunk. A rómaiak balatoni lecsapolási, Sió-meder ásási tevékenységéről szóló történet a hazai irodalomban a XIX. század középén alakult ki és került a köztudatba, vagyis az 1970-es években a római kori zsilip létéről közzétett állítások már akkor megfogalmazódtak és későbbiekben ezek éledtek újra. Ha a rómaiak a mainak megfelelő, vagy annál alacsonyabb balatoni vízszintet kívántak volna fenntartani, akkor elegendő lett volna a lefolyást gátló parti homokturzást és a Sió völgyében két nagyobb völgyfenék emelkedést átvágással megnyitni. A Sió első, XVIII. századi mérnöki felmérésének felvételi lapjain azonban semmilyen erre utaló adat és ábrázolás nem található. így tehát a Balaton lecsapolásának, a Sió szabályozás-történetének kezdete csak jóval - csaknem másfél ezer évvel - későbbre, a XVI

II-XIX. századra datálható. I. András király 1055. évi alapító levele szerint a tihanyi apátságot a „Balatin"ból kiemelkedő „Tichon" területén, az ugyanazon nevű szigeten alapította, amit a körülvevő tó és a régiek keze munkájával készített sáncárok határolt, halászhelyekkel és nádasokkal övezve. A birtokleírásban szerepel a tó réve és a „Fuk" folyó (azaz „Fok", a mai Sió) átkelőhelye is.