Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
362 Dr. Virág Árpád terv megvalósításának. A helytartótanácsi gazdasági bizottság 1777. december 12-iki ülésén megint foglalkozott a szabályozás ügyével. Sigray báró itt kifejtette, hogy ha nem hoznak az addigiaknál megfelelőbb rendelkezéseket, akkor a Sárvíz-csatornák kiásása 20 év alatt sem fejeződik be és a Sió, a Kapós folyók, valamint a Balaton szabályozását - amelyek a sárvízi munkálatoktól függnek - az utókorra kell hagyni úgy, hogy azok még jobban elmocsarasodnak. A sárvízi csatornázás 1778-ban azonban teljesen leállt, s ez meddővé tette Sigray minden további próbálkozását a Sióval, a Balatonnal és a Zalával kapcsolatban. Nem tudott elérni eredményt a Kapós és a Sárvíz Tolna megyei szakaszának szabályozása terén sem, ezért több mint két évtizeddel a királyi biztosi megbízatás megkezdése után, 1793-ban lemondott e tisztségéről. Mária Terézia halála után fiának, II. Józsefnek egy évtizedes uralkodása alaposan megbolygatta a vármegyék vezetését és a Helytartótanács tevékenységét, ami nem kedvezett a lecsapolások-vízszabályozások ügyének 6 1. Igaz, ez addig nemcsak a Dunántúlon, hanem a Tiszántúlon sem volt igazán sikeres. 1782 májusában pl. br. Orczy Lőrinc, a Felső-Tisza-szabályozás királyi biztosa adta vissza megbízatását, miután csaknem egy évtizedig tartó küzdelmes munkával sem tudta meggyőzni az érdekelteket, hogy a munkákat támogassák. Ekkor írta meg a „Megintpanasz" című híressé vált versét, ami igen jól jellemzi a hazai vízszabályozások úttörőinek helyzetét és tevékenységét. A kedvezőtlen körülmények ellenére voltak helyi és megyei próbálkozások. 1785-ben gr. Károlyi Antal saját birtokterületén csaknem 11 km hosszú hajózható csatornát ásatott a Tiszától Hódmezővásárhely felé. 1787-ben Fejér vármegye tett sikertelen kísérletet a Velencei-tó és mocsarainak lecsapolására egy Dinnyéstől a Kajtoritóig húzódó csatorna kiásásával. Nem kedvezett a Balaton-Sió- Kapos-Sárvíz-szabályozás ügyének - politikai okokból - a XVIII. század utolsó évtizede sem, jóllehet II. Lipót rövid uralkodása alatt és I. Ferenc uralkodásának kezdeti időszakában királyi dekrétumok, és országgyűlés által elfogadott törvények szorgalmazták a folyók szabályozását, csatornák építését, az érdekelt birtokosok társulását. 6 2 Sigray lemondása után 1796-ban Ürményi József váli, sióagárdi földbirtokost nevezte ki a király a Sáivíz-szabályozás királyi biztosának, akit 1795-ben távolítottak el 6 1 II. József 1782-ben egyesítette a Magyar Kamarát és a Helytartótanácsot, majd 1783 végén Pozsonyból Budára költöztette, ami megzavarta az ügyintézést. 1784-ben a német nyelvet tette hivatalossá Magyarországon és elrendelte, hogy 1785. nov. 1-től a vármegyék ügyintézésüket németül végezzék, de ennek életbelépése előtt 1785. március 18-i közigazgatási reformjával megszüntette a vármegyei önkormányzatokat, és az országot tíz kerületre osztotta föl. A főispáni tisztségek megszűntek, a kerületek élére királyi biztosokat állított, az alispánok pedig királyi tisztviselők lettek. 1784-ben rendeletére népszámlálás kezdődött és 1782-1785 között elvégezték Magyarország I. katonai felvételét. 1786-ban elrendelte a földek kataszteri fölmérését. Nyelvrendeletével, közigazgatási reformjával, népszámlálással, kataszteri fölméréssel szemben a vármegyék makacs ellenállást tanúsítottak, s halála után a legtöbb helyen elégették a kataszteri fölmérések anyagát. 6 2 1790-1791-ben II. Lipót visszaállítja a régi állapotokat. Az 1790-1791. évi országgyűlés által kiküldött bizottságok közül a kereskedelemmel foglalkozó bizottság, a fejlődés feltételeként a folyók szabályozását, csatornák és utak építését, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság újjászervezését, a vízszabályozásokban érdekelt birtokosok társulásának szabályozását tartotta szükségesnek törvényben előírni. Ezt II. Lipót 1791. március 12-i dekrétuma 67. törvénycikkével szentesítette. E kedvező fejleményekkel szemben negatívan hatottak a szabályozás ügyére a dunántúli parasztmozgalmak, és Zaia megye ellen indított vizsgálat a Martinovics-per nyomán, ami gróf Festetics Györgyöt is érintette. Somogy megye is rebellisnek számított, miután 1796 őszén, a megyegyűlésen Czindery Pál másodalispán bírálta az ország vezetését.
