Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
358 Dr. Virág Árpád dése miatt könnyen végbe vihető. Ennek során a lecsapoló csatorna hajócsatornául is szolgálhatna. Ehhez a csatornához kapcsolódik a Kanizsa patak, és végül a Mura folyó, amelyen ár ellenében Stájerország jelentős része érhető el, árral pedig egészen a Légrád közelében lévő drávai torkolatáig beavatkozás nélkül hajózható, így pedig magát a Dráva folyót is kapcsolatba lehetne hozni a fent említett csatornákkal. " Ezeket mint lehetőségeket vetette fel, s megjegyezte, hogy még néhány dolog hiányzik ahhoz, hogy a megfelelő tervet elkészítse. Ezért kizárólag azokat a dolgokat vázolta fel, amiket a Balaton térségének kiszárítása érdekében meg kellene tenni, hogy a hajózás „jótéteményét" egészen a Zaláig kiterjeszthessék. A többit pedig - miután a Zala folyó és a szentlászlói mocsarak körüli szintezését és térképezését elvégezte - a tervhez pótlólag csatolva fogja kifejteni. A tó térségének kiszárításával kapcsolatos teendőkről a következőket írta: „Szükséges tehát, hogy a Hidvégtől a Tihanyi szigetig 5 7 vezetett és a térképen sárga színnel jelölt csatorna torkolatához, ahol az ketté válik, zsilipet építsünk, hogy szükség esetén a vizeket minden körülmények között meg lehessen osztani, vagy vissza lehessen tartani. A két csatorna torkolatához építendő zsilipeket úgy kell elhelyezni, hogy szükség esetén az egész vízmennyiséget bármelyikkel a másikba lehessen terelni. Ennek a csatornának még egy harmadik torkolatot is építünk, hogy az a két csatorna közé fogott egész területet megtisztítsa. Ezt az indokolja, hogy a Zala folyó a nyári időszakban iszapos, éppen ezért annál tanácsosabb ezt a vizet a környéken szétteríteni, mivel különben iszapját a hajózó csatornában rakja le, és azt szüntelenül feltölti, és mivel ez az iszap ennek a vidéknek a legelőit felettébb termékennyé teszi, nem látom be, miért kellene az ilyen áldásos elöntéseket megakadályozni. " Az idézetben megnevezett csatorna a térképen a fenéki átkelőnél válik ketté, de ott a zsilipek helyét nem tüntette fel, és ugyancsak nem rajzolta térképére a csatornának azt a harmadik torkolatát sem, amellyel a Zala nyári iszapos vizét a mai Kis-Balaton területére kormányozta volna a legelők termékenyebbé tétele céljából. Ez azonban nem változtat tervének lényegén. A Királyi Bizottságnak benyújtott terven a „Datum Tihany die 6 a Julii 1776" keltezés olvasható. Tervét az elmúlt évszázad szakirodalmában különböző módon értékelték. Cholnoky (1918) szerint „Álom, fantázia-kép, amely meg nem valósítható. Abban az időben még keveset tudtak a mérnökök arról, hogy milyen összefüggés van a vízfolyások esése és emésztőképessége között. Krieger Sámuel terve kivihetetlen, mert a Sió-csatorna esése oly kicsi lett volna, hogy képtelen lett volna a kellő vízmennyiséget levezetni. Általában terve nem annyira a tervezet miatt, mint az akkori állapot részletes ismertetése miatt nagyon értékes. Mellékelt térképe az elfajult Sió-völgyről kitűnő képet nyújt s nagy térképe... a tó környékének elmocsarasodásáról és a tó mélységéről igen érdekes adatokat szolgáltat. " Cholnoky idézett értékelése elsősorban a tó csaknem teljes lecsapolása megvalósíthatóságának szemszögéből íródott. Ebben az esetben valóban felmerülhetnek kételkedésekre okot adó kérdések a tervezett Sió-csatorna méretezését és esését illetően. De, amint azt az előbbiekben kifejtettük, nemcsak ő tartót5 7 „...ab Hídvégh usque ad Insulam Tihany..." van az eredeti szövegben, ami ismét megerősíti, hogy ha gazdasági kérdések kapcsán birtokként nevezték meg Tihanyt, akkor nem félszigetnek (paeninsula), hanem szigetnek írták még a 18. század második felében is.
