Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei

348 Dr. Virág Árpád lábbal (kb. fél méterrel) emelkedik a szokásos rendes (átlagos) vízállása fölé, júliustól szeptemberig pedig apad átlag 1 egész 1/2, szárazságban pedig 2 lábbal (kb. 60 cm-rel). Ily módon szerinte a tó vízszintjének éves változása (ingadozása) 3 lábat (durván 1 métert) tesz ki, de nagy szárazságban elérheti a 3 és fél lábat (1,1 métert) is. A vízmélység-változások alakulását a VIII. táblázatban sematikusan, adatokkal szemléltette; esős, szokásos (átlagos), száraz és aszályos időszakoknak megfelelően feltüntetve a minimális és maximális mélységeket. A sajátos módon szerkesztett táblázat adatai szerint az előterjesztésben megnevezett két helyen az időjárástól függően a következőképpen alakultak a vízmélységek: - a legkisebb mélységnél; esős (csapadékos) időjárásnál 1 öl és 1 1/2 láb (2,37 m), rendes (átlagos) időjárásnál 1 öl (1,89 m), szárazságkor 4 1/2 láb (1,42 m), nagy szárazságkor 4 láb (1,26 m), - a legnagyobb mélységnél; esős időjárásnál 4 öl 4 1/2 láb (9,00 m), rendesnél 4 öl 3 láb (8,53 m), szárazságkor 4 öl 1 1/2 láb (8,06 m), nagy szárazságkor 3 öl 5 1/2 láb (7,42 m). A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy a rendes (közepes) vízmélységhez viszonyítva esős-nedves időjáráskor mai mértékben kifejezve 47-48 cm-rel növekedett a vízmélység, szárazság idején pedig ugyanennyivel csökkent. Nagyon száraz, aszályos években pedig a csökkenés elérte, vagy meg is haladta a 110 cm-t. Ha az előzőekben ismertetettek szerint számítjuk át Krieger „rendes" vízmélység adatát a mai Adria feletti magasságra, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy abban az időben a tó vízállása a szélső értékeket tekintve 104,6-106,2 m A.f. szint között mozgott. E két szélső érték a mai siófoki vízmércén + 50 cm-t és +211 cm-t jelentene, míg a 105,7 m A.f. szint +161 cm-es vízállásnak felelne meg, ami Krieger mérései idején is magas vízállásnak számított.

4

1 A tó vízmélységének (vízállásának) változásaira vonatkozó megállapítások után Krieger megjegyezte, hogy szárazságkor a feltüntetettnél nagyobb mértékű is lehet a csökkenés, s hozzátette, hogy a Sió kifolyásának feneke 3 öl 5 1/2 lábbal (7,42 m) fekszik magasabban, mint a Balaton maximális mélységének fenékszintje, és ezért nem csoda, hogy gyakran megtörténik, hogy a Sió a torkolatánál kiszárad. Ezek szerint az 1770-es évek közepén a Sió kifolyás küszöbe mai mértékkel számítva 104,6 m A.f. magasságú volt, s érthető a torkolat gyakori kiszáradásának felemlítése. De nemcsak ezért okolta a magasan fekvő torkolati küszöböt, hanem a Balaton áradásaiért is, és megjegyezte, hogy minél inkább megközelíti a torkolati fenékszintje a Balaton legmélyebb fenékszintjét, annál nagyobb mértékben járul hozzá a tó vizének leapasztásához. Krieger ezután rátért a Sió jellemzésére. Az öt pontban összefoglalt elmocsarasodást előidéző okokat Cholnoky (1918) és Bendefy (1973) pontatlanul fordítva tették közzé, ami miatt az első és a harmadik pont tartalmilag eltér a tervezetben leírtaktól. Az első pontban ugyanis a bevezető mondattal együtt Krieger a következőket írta: „Paludum vero Fluvii Sio causa est ipse alveus eiusdem fíuvii vitiosissimus nam: /° Inter molam Kilitiensem et Szabbadi expletus habetur, quam expleturam operationes in excavando orificio superioribus annis per I Cottus Simeghiensem, et Weszprimiensem tentatos causasse passim Fertur. " 4

1 D'Hstopigniani János Sió balatoni torkolatának helyszínrajza c. kéziratos térképe (MOL S.12.Div.l8. No.31.) által ábrázolt partvonal alapján 1787-ben a Balaton vízállása 106,5-106,7 m A.f. magasságú lehetett, ami 30-50 cm-rel haladta meg a Krieger által közölt legmagasabb szintet.