Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei

A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 345 km-nél. A különbség jelentős, és mivel a kéziratokban nem találtunk rá magyarázatot, a MOL-ban lévő S.12.Div.8.No.283.sz. Balaton-térképén megmértük a Keszthelyi-öböl legnyugatibb és a Keleti-medence legkeletibb pontjai közötti távolságot, ami 2150 mm. Ez a térkép 1:34 560 méretaránya alapján számítva 74,3 km. illetve 9 osztrák mfd és 3180 bécsi öl hosszúság a valóságban. Krieger tehát igen pontosan mért, csak a tervezet szövegezésekor nagyvonalúan lefelé kerekített, amikor a tó hosszúságát meghatározta. A tó szélességére vonatkozó adatait viszont egyértelműbben adta meg; azok pontosságát nemcsak az említett térképének ismertetésekor bemutatott ellenőrző méréseink, hanem az irodalomban közölt adatok is igazolják.

3

4 A tó méretének jellemzői után a tavat övező mocsarakat felsorolva a következő, igen figyelemre méltó tömör megállapítást tette: „Ezeket azonban nem a Balaton vize táplálja, éppen ezért külön kell őket kezelni, úgy mint saját patakjuk által táplált mocsarakat. " Véleménye szerint tehát a Balatonhoz csatlakozó mocsarak nem a tó elöntéseiből jöttek létre, nem tartoztak szervesen a tómederhez, hanem saját patakjaik által táplált hidrológiai képződmények. Kriegernek ezt a megállapítását, mivel nem volt összhangban a Balaton keletkezésére vonatkozóan a XIX. sz. végén kialakított elmélettel, a Balatonnal foglalkozó kutatók a XX. század végéig nem vették figyelembe. Bendefy ( 1973) is „igazított" a megállapításon, amikor Krieger tervét magyarul közzé tette.

3

5 A mocsarak ismertetése után szintén nagyon tömören a Balatont tápláló vízfolyásokról azt írta, hogy a tavat részben a Zala folyó, amelynek vízhozama csaknem a felét teszi ki az összes befolyó vízmennyiségnek, részben források és patakok táplálják. A Zala és a többi vízfolyás által szállított vízmennyiségeket a VI. sz. táblázatban tüntette fel köbláb/perc értékekben. A táblázat négy rovata közül az elsőben a kisvizű, ún. „bugyogó" források (Scaturigines), a másodikban a bővizű források, gyors vizű patakok ('Torrentes), a harmadikban a patakok (Rivuli) által szállított vízmennyiségeket, a negyedikben az egy-egy uradalomhoz, pusztához tartozó vízfolyások együttes vízhozam adatait adta meg. A Zala által szállított vízmennyiséget csak a negyedik rovatban szerepeltette, jelezve ezzel, hogy a Zala nem patak, hanem folyó. A táblázat első három rovata két részre osztott; az első oszlop azokat a szám- és betűjeleket tartalmazza, amelyekkel a vízfolyásokat a Balaton térképén megjelölte. A második oszlopban a vízmennyiség adatok találhatók percenként köblábban megadva. A táblázat első rovatában feltüntetett 9 kisvizű forrás összes hozama 417 köbláb percenként (0,22 m

3/s). A 14 bővizű forrás, illetve sebes patak összhozamát a második rovatban percenként 2869 köblábra (1,51 m

3/s-ra) teszi, a harmadik rovatban szereplő ugyancsak 14 patak együttes hozama 34 988 köbláb/perc (18,42 m

3/s). Végül Krieger mérései idején a Zala 18 360 köbláb/perc (9,66 m

3/s) víztömeget szállított Balatonhidvégnél a tóba. A táblázat negyedik rovatában feltüntetett együttes vízhozamok számoszlopának összege 58 478 köbláb/perc (30,79 m

3/s), ami azonban hibás összeadás eredménye. Az oszlopban lévő számadatok jól öszszeadva 56 634 köbláb/perc összeget (29,82 m

3/s-ot) adnak, ami 1844 köbláb/perc (0,97 m

3/s) értékkel kevesebb a rovatban feltüntetettnél, de ez is lényegesen több a XIX-XX. 3

4 Györke-Muszkalay-Rákóczi (1980) tanulmányukban többek közt azt közölték, hogy a tó „... legkeskenyebb a tihanyi szűkületben, ahol a partok közötti távolság 1,4 km, a kikötök mólóinak csúcsai között pedig 1,0 km." (183. p.) 3

5 Bendefy (1973): „De azért a különböző mocsarak mindegyike keletkezésének mégsem csupán a Balaton tavának a vízállása az oka; figyelembe kell vennünk, hogy eg)'es mocsaraknak mintegy saját patakjuk van, amely elárasztja őket (vízével); ezek eredete így értelmezhető. " (53. p.)