Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei

A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 335 rasítottak el, mint Fejér vármegyei szakaszán. Ezért nem tartották az itt élők sürgősnek a szabályozás ügyét. Végül is nem annyira a Helytartótanács és Sigray Károly báró királyi biztos, mint inkább a Fejér vármegyei szakaszokon 1774-1775-ben végzett munkálatok szorították rá a tolnaiakat a csatornázás megkezdésére, mivel felismerték, hogy a felső szakaszokon elkészülő lecsapoló- és malomcsatornák megváltoztatják majd a Sárvíz vízjárását, s a nagyobb vízhozamokat a természetes meder nem fogja tudni a korábban megszokott módon levezetni. Tenk Béla (1936) által közölt adatok szerint Tolna vármegyében 1776-ban Simontornya ésPálfa, ill. Harc és Agárd között 3117 öl (5,9 km), 1777-ben Kölesdnél és Agárdnál 61 öl (0,11 km), 1779-ben Harc fölötti részen 1290 öl (2,44 km), 1780-ban Harc és Kölesd között 10 018 öl (18,99 km), és végül 1784-ben, a Kölesd fölötti részen 800 öl (1,51 km) hosszúságban ástak ki 6 öl (11,3 km) széles és 1 öl 2 láb (2,5 m ) mély csatornát, amelynek összesen 15 286 ölet (28,9 km-t) tettek ki. Összefüggő volt az új csatorna Agárdtól Kölesden túli részig és Simontornya-Pálfa között. A csatornaásás Tolna vármegyében összesen 37 000 forintba került, fajlagosan jóval többe, mint a Fejér vármegyei szakaszokon átlagosan, mivel itt 1 öl kiásására 2 forint 30 krajcárt fordítottak. Ha összeadjuk a két vármegye területén 1774 és 1784 között a Sár\>íz szabályozása érdekében ásott csatornák hosszát, akkor az összesen 62 720 bécsi ölet, azaz 118,8 km-t tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a Sárvíz első szabályozása során ásott csatornák együttesen több mint négyötödét tették ki a Sárvíz 144 km-es hosszának, s ezzel - befejezetlensége ellenére is - a legnagyobb méretű vízszabályozási tevékenység volt a XVIII. századi Magyarországon. Nem felel meg tehát a valóságnak az a Babos és Mayer (1939) által közölt adat, miszerint az 1776-1784 között végzett munkák során mindössze 28,95 km-nyi csatorna épült, főleg a felső szakaszon. Tévedésük valószínűleg abból eredt, hogy a Tolna vármegyében ásott csatorna hosszát a teljes sárvízi szabályozásra vonatkoztatták. 1784-et követően a Sárvíz-szabályozás ügyében negyedszázados „szünet" következett be; a csatornák karbantartás hiányában feliszapolódtak, s helyenként teljesen betöltődtek. A második Sárvíz-szabályozás viszont 1810-1825 között sikerrel zárult. 2. A Sárvíz, a Kapós, a Sió és a Balaton szabályozása közötti összefüggések felismerése az első sárvízi szabályozás során Előzőekben említettük, hogy Mária Terézia 1771-ben a Sárvíz-szabályozás császári és királyi biztosává nevezte ki Sigray Károly bárót.

7 A Helytartótanács pozso7 Báró Sigray Károly a királyi biztosi kinevezésekor az udvari kancellária elismerését és bizalmát bíró személy volt. (Apja Sigray I. József 1724-ben kapott báróságot, 1734-174(1 között Somogy vm. főispáni tisztét töltötte be.) Sigray K. 1760-ban a Dunántúli területi tábla, majd 1767-ben a hétszemélyes tábla ülnöke lett. 1773 tavaszán nevezték ki Somogy vm. főispánjának, amely tisztségét 1797-ig látta el. Közben 1774-ben es. kir. kamarás, 1776 elején es. kir. tanácsos, a hétszemélyes tábla helyettes bírája lett. 1787-ben már valóságos belső titkos tanácsosi és grófi címmel bírt. Karrierjét az sem törte meg, hogy fiát Sigray Jakab grófot 1795-ben a magyar jakobinus mozgalomban való részvételéért kivégezték. A Sigray-család a kor viszonyai között nem rendelkezett túlságosan nagy birtokokkal, de szép kastélyuk és kertjük volt Iváncon, ahol uradalmi központjuk volt. Sigrayak a 18. század magyar főnemesi értelmiséghez tartozó, nagy műveltséggel rendelkező emberek voltak, amit bizonyít az is, hogy 1777-ben Kőszegen az ottani kastélyban a nagy tűzvészkor Fényes Elek szerint 30 000 kötet könyv pusztult el.