Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tamás Pál-Vári Anna-Ferencz Zoltán: Lakossági és elit csoportok véleménye a Balaton régió problémáiról és a vízpótlás lehetőségeiről

326 Dr. Tamás Pál-Dr. Vári Anna-Ferencz Zoltán ség lobbi-erejénél fogva egy igen fontos és amúgy is szűkös természeti erőforrást - legalábbis részben - el akar venni tőlük. Ezt etikailag elfogadhatatlannak, méltánytalannak tartják, és feltevésünk szerint az igen vehemens tiltakozásnak a sértett igazságérzetük legalább annyira - ha nem még inkább - oka, mint a ténylegesen várható károk. A tiltakozás másik oka az igen nagyfokú bizalmatlanság a döntéshozók iránt. Többen például abban is kételkednek, hogy egy esetlegesen megépítendő csatornán csak akkor és annyi vizet fognak elvezetni, amennyiről a megállapodások szólnak és amennyi a helyieknek nem okoz károkat: „Tudom, hogy szakaszosan tervezték csak a vízelvezetést, de ha már megvan a csatorna, lehet, hogy úgy fognak gondolkodni, hadd legyen csak sok víz a Balatonban, majd a Sió-csatomán leengedik... Nem, kiépíteni sem lehet a csatornát. A Szigetközt is tönkretették az erőmű miatt, nem szabad többet hasonlót tenni." Egyik interjú alanyunk így foglalta össze a kialakult helyzetet: „A térség tiltakozik és itt nem egy-két ember fellépéséről van szó, hanem egy nagyon széleskörű összefogásról. Mindenki legnagyobb meglepetésére olyan ellenállás bontakozott ki, amire senki - mármint az illetékesek közül - nem számított. A Rába Szövetség még mindig bővül, már 50 fölött van a települések száma, amelyek csatlakoztak, és az önkormányzatokon kívül benne van a WWF Magyarország, a Reflex Környezetvédő Egyesület, és Ausztriából is vannak települések, amelyek csatlakozni kívánnak. 3-4 hónapon belül alakult ki ez a nagyon széles társadalmi összefogás, ami kétszintű. Egyrészt a szervezetek és önkormányzatok, másrészt pedig az itt élők, akik nagyon aktívan érdeklődnek és részt vesznek a szövetség munkájában. Volt egy nagyon sikeres élőláncos tiltakozásunk Szentgotthárdtól Győrig, azután pedig minden minisztériumot megkerestünk a petíciónkkal. A polgármesterek a Rába Szövetségben a következőképpen fogalmazták meg az álláspontjukat: „Mi az ország egyik legszebb értékének tartjuk a Balatont és vérünket, verejtékünket adjuk a Balatonért, de vizet sajnos nem tudunk beleadni. " 4. Tanulságok A magyar társadalom számára a Balaton 15-20 évvel ezelőtti állapota még egy aranykort tükröz, ehhez képest drámai a romlás mostanra és alig várható érdemleges javulás ehhez képest a következő 15-20 évben. A balatoni elitek számára már 15 évvel ezelőtt is inkább közepes volt a tó állapota. A jövő állapotait a helybéli elit az országos közvéleményhez képest viszont optimizmussal kezeli. Kísérletet tettünk a jelenlegi állapotok és a mélyülő válság észlelt okainak, illetve azok felszámolási lehetőségeinek bemérésére is. A lehetséges opciókból egyértelműen egy triász rajzolódik ki. Az árakat, a vízszint csökkenését és a tisztességtelen vendéglátók jelenlétét együtt teszik felelőssé megkérdezettjeink a kialakult helyzetért. Az országos közvélemény és a balatoni elit mindezzel együtt nem fanatikus vízpótlás-párti. Mindkét minta többsége a vízpótlást csak erős környezetvédelmi elkötelezettséggel tartaná elfogadhatónak. Az esetleges vízpótlásra kidolgozandó megoldások közül nem a legolcsóbb és nem is a legkönnyebben megvalósítható, hanem a legjobb minőséget produkáló, a vízkivétel és -elvezetés környezetében a legkevesebb kárt okozó változatokat preferálnák.