Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata

308 Dr. Tombácz Endre-Dr. Gulyás Pál-Mozsgai Katalin eddig már sokat kritizált tájidegen és a tó ökológiai viszonyait jelentősen megváltoztató mesterséges part\>édőművek továbbépítésére, hangsúlyosabbá tételére lenne szükség, ami a természet közeli állapottól való további eltávolodást jelent, amelyet tovább ront a mély területek feltöltése. Ezek a beavatkozások egyértelműen kedvezőtlen tájökológiai beavatkozást jelentenének, nem is beszélve, hogy fokoznák a parti területek, ingatlanok megszerzésére/beépítésére irányuló törekvéseket. A „néhány" vízfolyás visszatöltésezése is csak a természetesség rovására történhet. A vízszintemelésnek további ökológiai következményei is lennének, amelyek legnagyobb mértékben a nádasokat sújtanák. Jól ismert és jól dokumentált, hogy az alacsony vízállás a parti nádas öv előretörésének kedvez, a magas vízállás hatása pedig ezzel ellentétes. A nádas elterjedésének a tómederben a víz mélysége szab határt a fiziológiai szabályozó mechanizmusok korlátai miatt. Az eddigi szabályozó beavatkozások, a felső és alsó szabályozási szint sávjának szűkítése a hetvenes évek közepén és a felső szint 1997. évi megemelése már eddig is kimutatható degradációjához vezetett a nádasok nyíltvíz felőli zónájának a mélyebb vizű északi parton. A vízszint emelésével automatikusan és kiszámítható mértékben ítélnénk pusztulásra nádasokat a tó északi partján. A déli part sekélyebb vizének nádasait ez a beavatkozás ugyanakkor nem érintené. Mindenképpen figyelembe kell venni azonban azt, hogy a Kis-Balaton védőrendszer jelenleg több szempontból is előnytelenül befolyásolja a Zala vízminőségét és élővilágát. A I. tározóban a víz tartózkodási ideje ugyanis 30 nap. Vize az év nagy részében politróf, ill. hipertróf állapotú, gyakori kékalga tömegprodukciókkal. Ezek egyes törzsei toxinokat is termelnek, amelyek mérgező hatását sok folyóvízi állatfaj nem viseli el. 30 nap elteltével abból a Kis-Balaton védőrendszer II. ütemébe folyik át az elsősorban „algákban és zooplanktonban (kerekesférgek, plankton rákok) feldúsult víz". Ebben a fél anaerob állapotú tározóban szintén 30 nap a tartózkodási idő. Ebbe a vízi növény állományokkal borított tározótérbe kerülve a leárnyékolódás miatt elpusztulnak az algák, ill. elsősorban táplálékhiány miatt a Zooplankton, huminsavak oldódnak ki a fenéküledékből (kotu), barna színűvé, átlátszóvá (70-80 cm) válik a víz, miközben oldott oxigén tartalma jelentősen lecsökken. A Fenékpusztánál mért adatok szerint a tározóból kifolyó víz oldott oxigén tartalmának átlagértéke 1992-2001 között 4,7 mg/l (41% telítettség) volt, a 90% tartóssági értéke pedig mindössze 1,6 mg/l (17% telítettség), szemben a Rába vizével, amelyben Rumnál ezek az értékek 8,2 mg/l (85% telítettség), ill. 8,2 mg/l (85% telítettség) voltak. Ilyen mértékű oldott oxigén tartalom csökkenést az áramló vízi körülményekhez és magas oldott oxigén tartalomhoz alkalmazkodott állatfajok nehezen viselnek el. Kicsi a valószínűsége ezért annak, hogy a Kis-Balaton védőrendszeren keresztül a Rábában és a Drávában élő oxigénigényes állatfajok élve átkerüljenek a Keszthelyi-öbölbe, ezért lényegesen csökken az idegen fajok betelepedésének a kockázata. Rendkívül kicsi a valószínűsége annak is, hogy az amerikai jelzőrák ezen az úton kerüljön át a Balatonba. Inkább az képzelhető el, hogy a másik 21 Balatonba ömlő kis vízfolyás valamelyikén át érkezik ez a faj a tóba. Ezt a tízlábú rákot (Pacifastacus leniusculus) a VITUKI munkatársai is megtalálták a Rábában. Továbbá egy másik szintén Észak-Amerikából érkezett tízlábú rákot (Orconectes limosus cifrarák) is talál-