Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 25 észleléseit és a Balaton felszínére 1921-2002 között hulló évi csapadék idősorát használtuk. Az idősort trendjellegű, periodikusan ismétlődő és véletlen összetevőkre bontottuk. Sokoldalú elemzéseinkből az alábbi következtetéseket vezettük le (Nováky 2003, 2005): - A matematikai-statisztika eszközeivel sem az évi középhőmérséklet, sem az évi csapadék idősorában nem mutatható ki trend. Az 1921-2002 közötti időszak hozzáfolyás, természetes vízkészlet-változás és egyensúlyi tófelület adatsorában sem tudtunk trendet igazolni. Ha van is trend, azt a nagy változékonyság „elmossa" (Koncsos-Honti-Somlyódy 2003, 2005). - Éghajlatunk sokkal tágabb tartományban mozog, mint amit a regisztrált értékek lefednek. Egyetlen év időjárásának szélsőségessége, például egy rendkívül meleg, vagy szokatlanul csapadékszegény év „belefér" a múltbeli időjárás statisztikai jellemzőibe, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az éghajlat máris megváltozott. A fenti megállapítások mellett és ellenére sem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy éghajlatunk nem változott az észlelésekkel lefedett múltban. Egy adott év időjárását egyszerre befolyásolja a természetes változékonyság és az üvegházhatásból fakadó változás. A kettő nem választható szét egyértelműen. Az eddig megfigyelt szélső értékek bármelyike éppúgy belefér a jelenlegi éghajlat változékonyságába, mint az éghajlat megváltozásába, leginkább pedig egyszerre mindkettőbe. Problémánk szempontjából talán az a legfontosabb, hogy a szélsőségek előfordultak és éghajlatváltozással vagy anélkül - ilyen, vagy még kiélezettebb szélsőségek a jövőben is előfordulhatnak. Az utóbbi évekhez hasonló vízháztartási helyzeteket mindenképpen szélsőségesnek kell tekintenünk. Ha ezeket a helyzeteket vízgazdálkodási intézkedésekkel igyekszünk kezelni, a ter\>ezésnek a szélsőséges állapot figyelembevételével számított mértékadó helyzetre kell alapulnia, nem pedig egyetlen megfigyelt szélső értékre. Ebből következik, hogy specifikus múltbeli történések és szélsőségek nem, vagy csak roppant korlátozottan alkalmasak a vízszintszabályozás vizsgálatára. Az általánosítás elengedhetetlen, eszköze pedig szintetikus generátorok fejlesztése, melyek segítségével nagyszámú lehetséges jövőbeni esemény vizsgálható a jelenlegi és a meg\>áltozott éghajlat esetében. Stratégiai szempontból a szélső helyzetekből adódó problémák megoldása kétféleképpen lehetséges: vagy a természetes folyamatokat szabályozzuk igényeinknek megfelelően, vagy bizonyos határok között igényeinket szabjuk a természeti folyamatokhoz. Mielőtt az első módszerhez nyúlnánk, mindig célszerű a második lehetőség határait kimeríteni. 2.2.2. Forgatókönyvek. A globális léptékű éghajlati modellek (GCM-Global Circulation Model) bizonytalanságai és az azok térbeli lebontására használt eljárások problémái miatt hazánk területére és hazai vízgyűjtőink határainkon túlnyúló térségére nem született olyan konszenzussal kialakított tudományos állásfoglalás, mint a globális éghajlatváltozásra. A legteljesebb hazai éghajlati forgatókönyvek