Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Simonffy Zoltán: A vízpótlás lehetősége karsztvízből

A VÍZPÓTLÁS LEHETŐSÉGE KARSZTVÍZBŐL SIMONFFY ZOLTÁN A karsztvíz és a Balaton kapcsolata A Dunántúli-középhegység karsztosodott kőzeteiben tárolt víz a Balaton egyik természetes utánpótlódási forrása. A karsztvíz zöme forrásokon keresztül táplálta a patakokat, kisebb része a fedőrétegen felszivárogva jutott a vízfolyásokba. A Balaton lecsapolása előtti időszakban a víz jelentős része a mély fekvésű mocsaras területeken (Tapolcai-medence, Kis-Balaton) elpárolgott, legfeljebb a bővizű időszakok feleslege jutott a Balatonba. Ekkor azonban nem is volt szükség nagyobb hozzáfolyásra, hiszen a Balaton nagyobb térfogata gond nélkül biztosítani tudta az elpárolgó vizet, akkor is, ha az meghaladta a hozzáfolyás mértékét. A lecsapolás után a patakok átlagosan mintegy 1,5 m

3/s karsztvizet vezettek a Balatonba, ami a Balaton északi vízgyűjtőjéről származó összes lefolyásnak mintegy 60%-át adta, és nem elhanyagolható hozzájárulást jelentett a tó kb. 15 m

3/s-ra becsülhető teljes táplálásához ( Varga 2005). A karsztvízből származó lefolyás szempontjából üj helyzetet teremtett a Nyírád és Halimba környéki bauxitbányák megnyitása, ami az 1965-1990 közötti időszakban átlagosan 3,9 m

3/s karsztvíz kitermeléséhez vezetett (a csúcs a 80-as évek elején volt, 5,1 m

3/s). A kiemelt víz egy részét a Kétöles- és a Tapolca-patakba vezették (átlagosan 1,6 m Vs-ot), így a Balaton vízmérlege szempontjából ez a helyzet megközelítően azonos volt a vízkivételt megelőző állapottal. A csapadékból beszivárgó utánpótlódást lényegesen meghaladó vízkivétel azonban többtíz méteres karsztvízszint süllyedést okozott, ennek összes környezeti következményével: az Eger-víz a nyári és őszi időszakban gyakran kiszáradt, megszűnt a tapolcai tavasbarlang és egy ideig az ebből táplált Tapolca-patak csökkent a Hévízi-tó forráshozama és hőmérséklete. A nyírádi és halimbai bányák bezárását követően bányavizet már csak az ivóvíz igények mértékéig termeltek ki, tehát a vízfolyásokba már nem jutott karsztvíz. A természetes állapotra jellemző forrásviszonyok visszatérése viszont csak a karszttároló lassú feltöltődésével egyidejűleg, fokozatosan várható. Az utóbbi 13 évet tehát az a kedvezőtlen ökológiai és vízháztartási állapot jellemzi, hogy a mesterséges bányavíz bevezetések már nem, a természetes források viszont még nem juttatnak elegendő vizet a vízfolyásokba és ezen keresztül a Balatonba. Elemzésünk célja, hogy a karsztvíz milyen feltételek mellett használható a Balaton vízforgalmában jelentkező jelenlegi hiány csökkentésére, illetve milyen szerepet játszhat hosszú távon a tó szabályozásában. A lehetőségeket és a feltételeket egyaránt a karsztvíztest és a tőle függő források állapotára vonatkozó EU-konform követelmények figyelembevételével szabad csak elemezni, és ennek a zavartalan állapot, a múltbeli események, a jelenlegi helyzet és az előre jelzett változások ismeretére kell épülnie. A kézirat érkezett: 2004. IV. 30. Simonffy Zoltán oki. vízépítő mérnök, tudományos munkatárs, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén működő MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport (Budapest).