Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne: A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére

A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére 213 negatív is lehet, mint pl. a 2000-2002 években). A külső terhelés - visszatartás közötti összefüggés jó közelítéssel lineáris (10. ábra). Amennyiben ez a lineáris kapcsolat a jövőben is érvényesnek tekinthető (melynek feltétele, hogy a tározó működése a vízpótlás vagy más egyéb okból alapvetően ne változzon meg), a vízátvezetésből származó terhelés-növekmény magasabb P visszatartást eredményez. Tehát vizsgálnunk kell, hogy a vízpótlás hatására várhatóak-e olyan változások a tározó működésében, melyek a Kis-Balaton elsődleges funkcióját, a P visszatartást meghatározó mechanizmusokat módosíthatják. A vízátvezetés hatására több körülmény is módosulhat: mint pl. a befolyó foszfor és lebegőanyag terhelés, az oldott és partikulált P formák aránya, a tartózkodási idő, a terhelés szezonális lefutása, továbbá a befolyó víz kalcium tartalma. A vízpótlásból származó növekmény a jelenlegi terheléshez viszonyítva nem elhanyagolható mértékű, de abszolút értékben nem várható magasabb terhelés annál, mint ami a Zala 90-es évek előtti állapotát jellemezte. A terhelés - visszatartás közötti lineáris összefüggés abban az időszakban is érvényes volt. csak a magasabb foszfát adszorpció miatt a kapcsolatot egy - a mostanihoz képest eltolt - egyenes jellemezte. A terhelés növekedése így önmagában nagy valószínűséggel nem okoz hatásfok romlást. Mivel a P eltávolítása jól leírható éves anyagmérlegeken alapuló empirikus modellekkel, tudunk becsléseket tenni a tározóból kifolyó terhelés várható alakulásra, azaz a vízpótlás hatását a tározó alatt is előrejelezhetjük. A VI. táblázatban bemutatott eredményeket az OECD-modell ( Vollenweider-Kerekes 1982) hipertróf tavakra kidolgozott, módosított összefüggésével nyertük (Clement 2003). Az eredmények teljesen azonos megállapításokhoz vezetnek, mint azt Zalaapátira tettük, a 3 m

3/s hozamú átvezetés még nem emeli, az e feletti hozamok azonban akár duplájára is növelhetik a Hídvégnél kifolyó összes P éves mennyiségét. Másképpen fogalmazva, ha a Zala-víz belépő terhelés-növekményét 100%-nak tekintjük, a kilépő terhelés 70-95%-ka! nőhet, tehát a tározó csak csekély mértékben tompítja a vízpótlás terhelés növelő hatását. A lebegőanyag változását a terhelési számításoknál külön nem vizsgáltuk. Abból kiindulva, hogy a Rába-víz a Zalához képest kb. 20%-kal magasabb koncentrációban tartalmaz partikulált foszfort és a vízpótlás amúgy is a nagyobb a nagyobb lebegőanyag tartalommal jellemezhető árhullámok levonulása idején működhet maximális hozammal, az átvezetett víz lebegőanyag tartalma várhatóan a Zala-vízhez képest magasabb lesz. Az átvezetés során beiktatott tározó (szivattyús vízpótlás esetén) viszont - a tartózkodási időtől függően - fokozza a lebegőanyag kiülepedést. Összességében olyan változás nem várható, ami lényegesen módosítaná a tározóban az üledékképződést, tehát ebben a tekintetben sem pozitív, sem negatív hatása nincs a vízpótlásnak. 10. ábra. Az éves terhelés-visszatartás kapcsolata