Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
20 Dr. Somlyódy László 1.4.4. Vízszint-szabályozási stratégiák. Az elemzésnek ebben a végső, integráló szakaszában sztochasztikus vízháztartási modell segítségével átfogóan elemezzük a különböző változatok előnyeit és kockázatait a jelenlegi éghajlati viszonyok között, illetve a levezetett éghajlati forgatókönyvek esetében. Ez a módszer - a múlt korlátozott számú észleléseinek elemzésétől eltérően - nagy számú esemény szimulálását és tanulmányozását teszi lehetővé, beleértve az alapvető szélsőségeket és azok előfordulási gyakoriságát. A modell segítségével felülvizsgáljuk a vízszint-szabályozási rendet és tanulmányozzuk, hogy a különböző jellegű és mértékű vízpótlások milyen mértékben befolyásolnák a szélsőséges vízszintek kialakulásának valószínűségét. 1.5. Adatok és vizsgálati módszerek A vizsgálatokhoz az elmúlt nyolcvan év Rábára, Zalára, Kis-Balatonra és Balatonra vonatkozó észleléseit használtuk fel olyan mértékben, ahogyan azok rendelkezésünkre álltak. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a vízminőségi idősorok általában lényegesen rövidebbek voltak, mint a hidrológiaiak. Az igényektől és a lehetőségektől függően használtunk napi megfigyeléseket, havi és évi átlagokat. A módszerek magukban foglaltak többek között ismert matematikai-statisztikai eljárásokat, ARMA-modellt, kémiai egyensúlyi egyenleteket, reakciókinetikai közelítést, empirikus vízminőségi modelleket, valamint az ökológiai-Iimnológiai megfigyelések célirányos összegyűjtését és értékelését. 2. Eredmények és hatások 2.1. Vízszint és vízháztartás A hidrológiában a legtöbbször mérlegegyenletek segítségével vizsgálunk kérdéseket. A Balaton vízháztartási egyenlete vagy vízkészlet-változása (AS, mm/év) az alábbi módon írható fel: AS = Csapadék (P) 4- Hozzáfolyás(/? h)-Párolgás(£)-Leeresztés(/? L)Vízhasználat(í/ H) = AS T-/? [-í7 H, 0) ahol AS T a természetes vízkészlet változása és Ka közvetlen vízhasználat, azaz a tóból kivett és a használat után visszavezetett vízmennyiség különbsége. A (1) egyenlet valamennyi tagjának mértékegysége mm/év. A vízháztartás elemeinek 1921-2002 közötti átlagos és szélső értékét a II. táblázat tartalmazza. Az elmúlt három év (2000-2002) átlagait külön is kiemeltük. A vízmérleg alapján (II. táblázat) a következő megállapításokat tehetjük: - A vízhasználat, amely döntően ivóvízkivételt jelent, más elemekhez viszonyítva elhanyagolható. - Hosszú távon a mérleg pozitív: a tóból a csapadékkal egyenértékű „felesleget" eresztjük le. - A párolgás viszonylag szűk tartományon belül ingadozik (±20%). A párolgástól eltérően a csapadék és a hozzáfolyás rendkívül változékony.
