Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne: A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére

204 Dr. Clement Adrienne A nyári hónapok kizárása időarányosan, közelítőleg 25%-kal csökkenti az évente átvezethető vízmennyiséget. Ez arra is utal, hogy a Rábát szezonálisan viszonylag kiegyenlített vízjárás jellemzi, kora tavaszi maximummal és késő nyári-őszi minimummal. Az átvezethető vízmennyiség várható értékét erősen befolyásolja a minimális, mederben hagyandó vízhozamra vonatkozó kritérium, mely akár a felére is korlátozhatja a kiemelhető víz mennyiségét az átvezető rendszer kapacitásához képest. A minimális vízigényre előírt korlát szigorítása jelentősen növeli a vízpótlás szezonális változékonyságát is. Tekintettel arra, hogy a vízigények felmérése és a jelenlegi előírások figyelembe vétele alapján egy esetlegesen megvalósuló átvezetésnél a vízkivétel korlátja (mederben hagyandó hozam) legalább 15 m

3/s lesz, a továbbiakban a kombinációk számának csökkentése érdekében az összes számítást erre a küszöbértékre végezzük el. Az át\>ezetés maximumát illetően (csatorna kapacitása) mindhárom feltevést vizsgáljuk (3, 7 és 10 m

3/s). 3. Az átvezetés hatása a Rába vízjárására és vízminőségére A Rába vízjárásának jellemzéséhez és a vízkivétel hatásának értékeléséhez a körmendi napi középvízhozamok adatsorát használtuk. A sokéves átlag 32 m

3/s (1931-2002), a szórás 33 m

3/s, a vízkivételek szempontjából a gyakorlatban mértékadó augusztusi 80%-os tartósságú vízhozam 13,1 m

3/s. A napi vízhozamok minimumát 2002. január 7-én mérték (5 m

3/s), és a feldolgozott időszakban ebben az évben volt a legkisebb az éves lefolyás (az évi középérték 13,7 m

3/s, kisebb, mint a vízpótlás alsó korlátjának tekintett küszöbhozam!). A vízhozamok szezonális változását - hosszú távú átlagban - januári és szeptember-októberi minimumok és márciusi maximumok jellemzik. A vízjárás viszonylag kiegyenlített, és a legkisebb lefolyás nem a nyári, hanem az őszi időszakra jellemző (ez a vízpótlás szempontjából lényeges, mert a nyári időszak szüneteltetésével nem egyértelműen azt az időszakot zárjuk ki, amikor nagy valószínűséggel nem lenne elegendő víz az átvezetéshez). Az extrém nagyvizek előfordulása január kivételével - minden hónapra jellemző. A 3. ábra a napi vízhozamok eloszlását mutatja, feltüntetve a vízátvezetés vízjárás módosító hatását is (a szemléletesség kedvéért csak az 50 m

3/s alatti vízhozam tartományt tüntettük fel). A változás a 10-50 m

3/s tartományban szembetűnő, a 3 m

3/s-os átvezetés kb. 10%-kal, a 7 m

3/s-os 30%-kal, a 40 m

3/s-os több, mint 40%-kal növeli a kisvizek előfordulását. A Víz Keretirányelv értelmezésében ez a vízjárást is magába foglaló hidromorfológiai jellemzőknek már olyan mértékű megváltozását jelenti, amelynek következtében a Rába vízkivétel alatti szakaszát az erősen módosított kategóriába kell átsorolni. Az átvezetés befolyásolhatja a Rába Körmend alatti szakaszának vízminőségi állapotát is. Ennek vízhozam csökkenéssel arányos mértéke a hígulási viszonyok megváltozása alapján előre jelezhető. A hatások értékelése szempontjából a jelentősebb szennyvízbevezetések alatti szakaszok tekinthetők mértékadónak. Elemzésünkhöz a rumi törzshálózati vízminőségi és vízhozam adatokat használtuk, mert ez a vízkivétel alatti legközelebbi szelvény, amely már tartalmazza a Rábán található