Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne: A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére

A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére 201 cióját. Ezután előállítottuk a vízpótlási változatokhoz mértékadó tápanyagterhelés idősorokat. Az átvezetéshez számított és a zalai „mért" anyagáramok statisztikai összegzésével (melyre többféle feltevéssel éltünk a vízpótlás nedves és száraz években való „ki-bekapcsolását" illetően) olyan terhelés idősorhoz jutottunk, amely a vízjárás változékonyságának hatását is mutatja. A zalai anyagáramokat egyedülálló gyakorisággal, napi mérésekből ismerjük. A Zala-vízgyűjtőn végrehajtott terheléscsökkentő beavatkozások miatt azonban nem volt statisztikailag értékelhető, elegendő hosszúságú vízminőségi adatsorunk. Ezért a változások szempontjából már homogénnek tekinthető 1992-2002 közötti adatokból meghatározott koncentrációvízhozam kapcsolatot (a Rábán alkalmazott „cluster" módszerhez hasonlóan) kiterjesztettük a megelőző időszak vízhozam mérési adataira, azaz a jelenlegi vízminőségi helyzetet visszavetítettük a múltba az idősor hosszának növeléséhez. A vízpótlás Kis-Balaton tározórendszerre gyakorolt hatásának elemzéséhez korábbi vizsgálatok eredményeit (Somlyódy et al. 1997, Clement et al. 1998, Istvánovics 1997, 2005) használtuk fel. Tény, hogy az elmúlt években a Hídvégi-tóban bekövetkezett változások okai még nem tisztázottak kellőképpen, azonban a Kis-Balaton működéséről szerzett ismereteink a felülvizsgálat óta eltelt időszakban lényegesen nem módosultak. Ebből adódóan a vízpótlást az 1997-es felülvizsgálatban tett megállapításaink és javaslataink tükrében értékeltük. Vizsgáltuk azokat a legfontosabb, a tározók tápanyag forgalma szempontjából fontos tényezőket, melyekre a vízpótlás hatással lehet (tápanyag és lebegőanyag terhelés mennyiségének és szezonális alakulásának változása, befolyó víz kalcium tartalmának változása, módosulás a tartózkodási időben stb.). A Hídvégi-tó összes foszfor eltávolításának várható alakulására az éves anyagmérlegekre épülő, Vollenweider-típusú előrejelzést készítettünk. Az Ingói-berek működésére gyakorolt hatásokat - az ott lejátszódó folyamatok öszszetettsége miatt - kvalitatív módon értékeltük. A Kis-Balaton továbbépítésének sorsa - bár a befejezést több kormányrendelet is előírja - még bizonytalannak ítélhető meg. Az Ingói-berek még el nem árasztott területeire korábban a Hídvégi-tó tapasztalatai alapján adoptált modellt használtuk a foszfor visszatartás előrejelzésére (Somlyódy et al. 1997). 2. A Rábából átvezethető vízmennyiség A Rábából vízpótlás céljára kivehető vízmennyiségnek a mindenkori szabad készletek és azok rendelkezésre állása, valamint az átvezető rendszer tervezett hidraulikai kapacitása szab határokat. A Rába szabad készletét a Nicknél jelentkező vízigények határozzák meg, ahol a készletek a legszűkösebbek (Gaál et al. 2005). Az összes vízigény a mederben hagyandó minimális vízhozamot is figyelembe véve közelítőleg 12 m

3/s. Ennél szigorúbb kritérium az ikervári erőmű 18 m

3/s-os vízhozam szükséglete, amely mellett az előbbi igények is kielégíthetők (tekintve, hogy az erőmű a vizet nem használja el). Az energiatermeléshez szükséges vízmennyiség azonban csak feltételesen, a termelés kiesésből adódó veszteségek gazdasági hatásait is figyelembe véve tekinthető alsó korlátnak. Ha az EU Víz Keretirányelv (VKI) szempontjából nézzük, a kritériumot az ökológiai igények szabják meg. Ennek értéke - többek között a holtág és élőhely rekonstrukciós tervek miatt - a jelenlegi