Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Gaál Róbert-Pannonhalmi Miklós-Somogyi Péter-Sütheő László: Vízkészletgazdálkodási kérdések a Rába vízgyűjtőn

Vízkészlet-gazdálkodási kérdések a Rába-vízgyűjtőn 189 1.3. Vízhasználatok jövőbeni várható alakulása 1.3.1. Mezőgazdasági vízhasználat. A folyamatban lévő vízjogi engedélyek alapján várható vízigény a Rába vízgyűjtőjén: 0,0083 mVs (valamennyi igény Sárvár fölött jelentkezik). Közvetlen Rába vízkivételből jelentős mezőgazdasági vízhasználatra nem kell számítani, mivel a folyógazdálkodási program a Rába menti sávot zöldfolyosónak jelöli, ahol intenzív mezőgazdasági tevékenység nem lesz. A mellékvízfolyásokon a tendenciák miatt valószínűsíthető kisebb vízigény növekedés, ezek azonban várhatóan magánkérelmezők, ezért ténylegesen nehéz megbecsülni az igényeket. A Kis-Rábán további vízjogi engedélyek kiadása elképzelhető, a rendszer öszszes vízigényének (8 m Vs) terhére. 1.3.2. ipari vízhasználat, egyéb. Az ipari és egyéb vízhasználat növekedésére konkrét adat nem áll rendelkezésre. A térségi és települési fejlesztési, rendezési tervek nem tartalmaznak jelentős vízigénnyel rendelkező elképzeléseket. Jelentősebb fejlesztési lehetőség és igény a szentgotthárdi ipari parknál várható, ennek vízigénye azonban jelenleg nem becsülhető. 1.3.3. Energetikai célú vízhasználat. A nicki duzzasztónál tervezett és elvi engedéllyel rendelkező erőmű megvalósulásával számolni lehet. A kiépítési vízhozamot majd a beruházók gazdaságossági vizsgálatai határozzák meg. 1.3.4. Ökológiai vízigény. A vízfolyások vízkészletével való gazdálkodás egyik fontos eleme a mederben hagyandó vízkészlet, más megfogalmazás szerint az élővíz biztosítása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az együttesen jelentkező vízkivételek ne haladjanak meg egy, a természetes lefolyásból meghatározható mértéket. Az 1996. évi LIII. törvény a természetvédelemről előírja, hogy az ökológiai vízkészlet mértékét a természetvédők állásfoglalása alapján a vízügyi hatóság állapítja meg. Az EK Víz Keretirányelv bevezetésével az ökológiai vízigény meghatározása fogalmi és módszertani szempontból is új megvilágításba kell, hogy kerüljön. A Víz Keretirányelv előírásait figyelembe véve az ökológiai vízigény fogalmát is újra kell gondolni. Ennek alapján - bár ágazatilag elfogadott definíció nincs ökológiai vízigénynek az a vízhozam tartomány tekinthető, melynek hatására a meglévő morfológiai paraméterek mellett olyan vízdinamika (áramlási sebesség, vízjárás, vízmélység) alakul ki egy víztestben, ami az ott megfogalmazott környezeti célkitűzésekből levezethető jó ökológiai állapotnak/potenciálnak megfelel. Az ökológiai vízigény és vízkészlet mennyiségének meghatározására az OVF 2003-ban egy munkaprogramot indított, melynek egyik mintaterülete a Kis-Rábarendszer és a Rába Nick alatti szakasza. E mintaterv célja, hogy a Víz Keretirányelv előírásait is figyelembe véve, a folyógazdálkodási tervvel összhangban meghatározza a rendszer ökológiai vízigényét. Az EU Víz Keretirányelvnek megfelelő ökológiai vízigény hiányában itt csak a jelenlegi, elavult szabályozás (0,75 LKQ) értelmében, az új hidrológiai vizsgálatok alapján a Rába jellemző szelvényeiben meghatározott a mederben hagyandó készlet értékeket közöljük: Körmend: 4,2 m-7s Sárvár: 3,9 m

3/s Árpás: 4,0 m

3/s, (figyelembe véve a Kis-Rába vízkivételt és a vízkorlátozást).