Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szilágyi Ferenc: A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére

A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére 163 Itt szaggatott vonallal jelöltük az eredeti alibánfai víz potenciálját. A vastag folyamatos vonal a 7 m

3/s-os állandó rábai vízpótlás hatását mutatja. A függőleges tengelyen a csapadék kiválási potenciált tüntettük fel g/s-ban. A körmendi Rába-víznek negatív a karbonát csapadék képző potenciálja, vagyis csapadékot tud oldani, mégpedig 7 m

3/s-os átvezetést feltételezve, kerekítve 25 000 t/év (Ca,Mg)C0

3 mennyiséget, 30-50%-át a Balatonban évente kicsapódó értéknek. Más szóval, ha ez a víz közvetlenül a Balatonba jutna, ennyi csapadék kiválását szüntetné meg. Ha ebből levonjuk a Zala-víz potenciálját Alibánfánál, akkor is nagy deficit marad. A kevert víz kerekítve még mindig 21 000 tonna/év csapadékot oldhat fel, ennek nagy részét a Hídvégi-tóból. Az oldódás természetesen nem a Zalában, hanem a Kis-Balatonban vagy a Balatonban következhet be, mert ott van elegendő (Ca,Mg)C0

3 az üledékben. A következménye az lehet, hogy a Hídvégi-tóban sem válik ki csapadék, és csökken a tó foszfát eltávolítási hatásfoka. Lényegében hasonló jelenség állna elő a Dráva nyugati átvezetésnél, míg a többi esetben a hatás közvetlenül a Balatonban jelentkezne. A Balaton vizének különlegessége a selymes, lágy tapintása, opálos, sok kolloid csapadékot tartalmazó vize, amely a tó életében, egészséges állapotban tartásában, fürdési értékében fontos szerepet játszik. Bármelyik tartós vízpótlási változat ezt az állapotot veszélyeztetné. 4.3.2. Időjárási hatások és a vízpótlás. Felmerülhet az a vélemény, hogy ha a Balaton vizének szervetlenszén rendszere jellemzően egyensúly közeli állapotban van a levegő C0

2 parciális nyomásával, akkor a híg folyóvíz hatását ez a rendszer kompenzálni tudja a puffer kapacitása révén. Ha híg víz érkezik a tóba, akkor csapadék beoldódás révén a rendszer egyensúlyba kerülhet egy idő után. Ez valóban így is van, a kérdés csak az, hogy milyen „árat" kell ezért fizetni, és mennyi ideig működik ez a folyamat. Az „ár" az lesz, hogy a csapadék képződése, és vele a foszfát üledékbe kerülése kisebb mértékben, és korlátozott időtartamig fog végbe menni (sőt, foszfor beoldódás történhet az üledékből). A foszforforgalomra gyakorolt hatás mértékét ma még nem tudjuk. Az sem becsülhető, hogy a tóvíz puffer hatása hány évtizedig érvényesülhet. A hatás kedvezőtlen volta azonban kétségtelen, és jelentős kockázati tényező. Nézzük meg a csapadékképződés kérdését egy kicsit más nézőpontból. A (Ca,Mg)C0

3 kiválás két tényezőből tevődik össze: az elpárolgó tóvízből, és a befolyó vizek alkalinitási többletéből kicsapódó csapadékból. Ezek a vízmérleg elemek időjárástól függően évről évre változnak. Az eredőt az adott év időjárási feltételei határozzák meg. Az éves változások szélsőségesek is lehetnek. Vegyünk egy átlagos évet, és egy aszályos évet. Ez utóbbi esetében tételezzük fel a vízpótlást a Rábából, és vizsgáljuk meg ugyanezt az évet vízpótlás nélkül! Becsüljük minden esetben a (Ca,Mg)C0

3 kiválás mértékét a tóban. A vizsgálatok szerint a hozzáfolyást (kb. 900 mm/év) kiegyenlíti a párolgás, míg a lehulló csapadékmennyiséget (kb. 600 mm/év) leeresztéssel kell elvezetni." Ezek sokéves átlagértékek. Vízpótlás nincs, a mérleg nullára zárt. Ez azt jelenti, hogy „átlagos" évben, az alábbi táblázatban szereplő vízmennyiség és alkalinitás jelenik meg (X. táblázat).