Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szilágyi Ferenc: A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére

A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére 163 Itt szaggatott vonallal jelöltük az eredeti alibánfai víz potenciálját. A vastag folya­matos vonal a 7 m 3/s-os állandó rábai vízpótlás hatását mutatja. A függőleges ten­gelyen a csapadék kiválási potenciált tüntettük fel g/s-ban. A körmendi Rába-víznek negatív a karbonát csapadék képző potenciálja, va­gyis csapadékot tud oldani, mégpedig 7 m 3/s-os átvezetést feltételezve, kerekítve 25 000 t/év (Ca,Mg)C0 3 mennyiséget, 30-50%-át a Balatonban évente kicsapódó értéknek. Más szóval, ha ez a víz közvetlenül a Balatonba jutna, ennyi csapadék ki­válását szüntetné meg. Ha ebből levonjuk a Zala-víz potenciálját Alibánfánál, akkor is nagy deficit marad. A kevert víz kerekítve még mindig 21 000 tonna/év csapadé­kot oldhat fel, ennek nagy részét a Hídvégi-tóból. Az oldódás természetesen nem a Zalában, hanem a Kis-Balatonban vagy a Balatonban következhet be, mert ott van elegendő (Ca,Mg)C0 3 az üledékben. A következménye az lehet, hogy a Hídvégi-tóban sem válik ki csapadék, és csökken a tó foszfát eltávolítási hatásfoka. Lényegében hasonló jelenség állna elő a Dráva nyugati átvezetésnél, míg a többi esetben a hatás közvetlenül a Balatonban jelent­kezne. A Balaton vizének különlegessége a selymes, lágy tapintása, opálos, sok kollo­id csapadékot tartalmazó vize, amely a tó életében, egészséges állapotban tartásá­ban, fürdési értékében fontos szerepet játszik. Bármelyik tartós vízpótlási változat ezt az állapotot veszélyeztetné. 4.3.2. Időjárási hatások és a vízpótlás. Felmerülhet az a vélemény, hogy ha a Ba­laton vizének szervetlenszén rendszere jellemzően egyensúly közeli állapotban van a levegő C0 2 parciális nyomásával, akkor a híg folyóvíz hatását ez a rendszer kom­penzálni tudja a puffer kapacitása révén. Ha híg víz érkezik a tóba, akkor csapadék beoldódás révén a rendszer egyensúlyba kerülhet egy idő után. Ez valóban így is van, a kérdés csak az, hogy milyen „árat" kell ezért fizetni, és mennyi ideig műkö­dik ez a folyamat. Az „ár" az lesz, hogy a csapadék képződése, és vele a foszfát üle­dékbe kerülése kisebb mértékben, és korlátozott időtartamig fog végbe menni (sőt, foszfor beoldódás történhet az üledékből). A foszforforgalomra gyakorolt hatás mértékét ma még nem tudjuk. Az sem becsülhető, hogy a tóvíz puffer hatása hány évtizedig érvényesülhet. A hatás kedvezőtlen volta azonban kétségtelen, és jelentős kockázati tényező. Nézzük meg a csapadékképződés kérdését egy kicsit más néző­pontból. A (Ca,Mg)C0 3 kiválás két tényezőből tevődik össze: az elpárolgó tóvízből, és a befolyó vizek alkalinitási többletéből kicsapódó csapadékból. Ezek a vízmérleg elemek időjárástól függően évről évre változnak. Az eredőt az adott év időjárási fel­tételei határozzák meg. Az éves változások szélsőségesek is lehetnek. Vegyünk egy átlagos évet, és egy aszályos évet. Ez utóbbi esetében tételezzük fel a vízpótlást a Rábából, és vizsgáljuk meg ugyanezt az évet vízpótlás nélkül! Becsüljük minden esetben a (Ca,Mg)C0 3 kiválás mértékét a tóban. A vizsgálatok szerint a hozzáfolyást (kb. 900 mm/év) kiegyenlíti a párolgás, míg a lehulló csapadékmennyiséget (kb. 600 mm/év) leeresztéssel kell elvezetni." Ezek sokéves átlagértékek. Vízpótlás nincs, a mérleg nullára zárt. Ez azt jelenti, hogy „át­lagos" évben, az alábbi táblázatban szereplő vízmennyiség és alkalinitás jelenik meg (X. táblázat).

Next

/
Thumbnails
Contents