Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szilágyi Ferenc: A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére

152 Dr. Szilágyi Ferenc lelő a Balaton vízpótlására az alacsony ÖOA tartalom, és különösen a kis kalcium és hidrokarbonát koncentráció miatt. Tartós átvezetés hatására a Zala alibánfai szelvényében jelentős mértékben megváltozhat a víz kémiai jellege. Ez a változás végig vonulhat a Zalán, és a Balatont is elérheti. A továbbiakban a Balaton-vízzé válás folyamata szempontjából fontos szervetlenszén-rendszer elemzésére térünk rá. 2. A szervetlenszén-rendszer egyensúlyi folyamatai Felszíni vizekben is a szervetlenszén-formák (oldott C0

2, Н

2С0

3, HCO3-, CO^-, CaC0

3) közötti átalakulásokat egyensúlyi kémiai folyamatok szabályozzák. A víz kémiai összetételében az egyensúly elérése irányába ható változások következnek be, míg más hatások (pl. terhelés, hőmérsékletváltozás, biológiai aktivitás stb.) a rendszert igyekeznek az egyensúlyi állapotából kimozdítani. Hosszabb időléptékben (pl. éves viszonylatban) elmondható, hogy a folyóvizek szervetlenszén rendszere nincs egyensúlyban, mert a víz mederben tartózkodási ideje rövid az egyensúly beállásához. Tavak esetében az egyensúly eléréséhez általában elegendő idő áll rendelkezésre, a Balaton is ilyen tó. Kémiai egyenletekkel jól leírható és egyensúlyi számításokkal becsülhető, hogy a víz szervetlenszén rendszere az egyensúlyi állapottól milyen messze van, és az egyensúly elérése során milyen mértékű változások mennek benne végbe. Az általános összefüggéseket és levezetéseket megtalálhatjuk Stumm-Morgan (1970) munkájában. Az összefüggések alapján igazolható, hogy a Balaton vize egyensúly közeli állapotban van, míg a befolyó vizek túltelítettek szén-dioxidra. Ugyancsak bizonyítható, hogy valójában a kezdeti és az egyensúlyi alkalinitás különbség fele az a mólban kifejezett karbonát mennyiség, amely oldódik, illetve kicsapódik az egyensúly beállása során. Ilyen összefüggések alapján becsülhető a vízpótlás hatása a Balaton ionösszetételére és csapadék kiválási folyamataira (Szilágyi 1994). A nagy lúgosság, kalcium és hidrokarbonát értékek jelzik, hogy a Zala vizében a szervetlenszén-rendszer nincs egyensúlyban a levegő C0

2 parciális nyomásával. A vízben oldott C0

2 parciális nyomása nagyobb, mint a levegőben levő C0

2-é. Ezt igazolja, hogy - a Zala vízének nagyobb ionerőssége nem indokolja a (Ca,Mg)C0

3 ilyen magas ionszorzatát; - a víznek lényegesen alacsonyabb a pH-ja, mint a hasonló rendszerben várható egyensúlyi érték. Ez jelzi, hogy az egyensúlyi értéknél nagyobb a szén-dioxid koncentrációja; -a Zala-vízben levegőztetés hatására egyensúlyi állapot érhető el (V1TUKI 1988). Eközben a felesleges szén-dioxid kilevegőzik a rendszerből, aminek hatására a pH és a szervetlenszén-formák koncentrációja, (Ca,Mg)C0

3 csapadék kiválása közben a balatoni érték közelébe kerül. A Hídvégi-tóban a fotoszintézis nagy részét algák végzik, a rendszer nyíltvizű, fitoplankton által dominált víztér. Az Ingói-berekben az egyre növekvő nyíltvíz felület ellenére zömmel vízből kiemelkedő (emers) makrofita végzi a fotoszintézis nagy részét, a keletkező oxigén jórészt a levegőbe jut. A nádasalji víz az év jelentős részében anaerob, nagy szabad szén-dioxid tartalmú, karbonát csapadékot oldó hatá-