Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

98 Tóth Sándor-Ijjas Ist\>án helyreállítása útján. A tendencia az, hogy reaktiválják a természetes vizes élőhelyek és az árterek árvízi hatás csökkentő képességét. Az árvízvédekezésen túl a biodiverzitás fenntartásával ez ökológiai előnyökhöz is vezet, a felszín alatti víztartók gyakoribb visszapótlását és tisztább ivóvízhez jutást, rekreációs területeket, turisztikai alkalmakat stb. eredményez. A nem-szerkezeti jellegű fő preventív intézkedések sorában a BPD a fentieknek megfelelően ösztönzi: - a meglévő növényzet és az erdők hatékony megőrzését, ahol lehetséges helyreállítását és kiterjesztését a vízgyűjtőn különösen az árvizeket generáló hegy- és dombvidéki területeken, de a vízparti erdőkben és a réteken is; - a degradálódott vizes élőhelyek és árterek megőrzését, hatékony védelmét, és ahol lehetséges helyreállítását, ide értve a folyók meandereit, holtágait, és különösen a folyók újbóli összekapcsolását árterületeikkel, - a víz útját szegélyező növényzet fenntartásánál a környezet jólétének és biodiverzitásának, valamint az árvízi kockázattal szembeni hatékonyságnak figyelembe vételét egyaránt; - a korábbi árterek reaktiválását, ahol lehet a védvonalak áthelyezésével, megnyitva az övzátonyokat, megnyitva a fokokat a legmélyebb terepszakaszokon, hogy természetes visszatartó területekként visszahelyezzék ezeket a lefolyás dinamikájába; - árvízcsúcs csökkentő, szabályozott vízkivezetésű, időszakos elárasztású természetes és mesterséges árvíztározók kialakítását, amelyeket az alluviális erdők helyreállítására, vagy extenzív legelőként lehet használni; - a hullámterek vízszállító képességének növelését a középső és alsó folyószakaszokon, ahol a folyó természetes esése túlságosan kicsi, minden, az ember által készített áramlási akadály eltávolításával, a megfelelő földhasználat elősegítésével, mint pl. a hullámtereken a legelők és a mozaikszerű erdők rehabilitációja, hullámtéri árapasztó csatornák kialakításával (ahol lehetséges és ahol szükséges), a hídszelvények átbocsátóképességének növelésével; - az árvíznek és eróziónak kitett területeken megfelelő, a vízvisszatartás és a talajvédelem célját és az ökológiai követelményeket elősegítő földhasználat biztosítását, a terepfelszín urbanizációval összefüggő szigetelésének (pl. beépített földterületek lakótelepeken, ipari és kereskedelmi ingatlanokon, közlekedési útvonalak és parkoló területek építése) korlátozását a csapadékvíz beszivárgás elősegítésére. 2.7. A Legjobb Gyakorlat Dokumentum a területhasználatról és a kockázatok becsléséről Az árvizek által okozott károk jelentős mértékben a helytelen, nem elővigyázatos területhasználat következményei. A vízgazdálkodási politikának és a területi tervezésnek hosszú távon egyensúlyi állapot létrejöttét kell elősegítenie egy részről a gazdasági fejlődés és az urbanizáció, másrészről aközött, hogy elegendő helyet hagyjanak a víz visszatartására és