Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: A Vízügyi Közlemények 125 éve

8 Dr. Szlávik Lajos Az anyaggyűjtés és szerkesztés fontos szempontja, hogy bemutassuk a vízgazdálkodás szakterületeinek országos és regionális helyzetét, eredményeit, megoldandó feladatait, az elkészült létesítményeket, az időszerű tudományos problémákat, valamint a fontosabb hidrometeorológiai, hidrológiai eseményeket. Célul tűztük ki, hogy a Vízügyi Közlemények a korábbi évtizedeknél tartalmilag sokrétűbb legyen. Erre tekintettel a dolgozatok mintegy kétharmada felkérésre születik. Az elmúlt tíz évben sor került számos szakterület országos áttekintésére: vízügyi szervezet, vízjog, a hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései, vízkárelhárítás, belvíz-veszélyeztetettség, viziközmű ellátás, szennyvíz-elhelyezés, Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés, felszín alatti vizek minősége, hidrológiai távmérés, hévízhasznosítás, az ipari vízgazdálkodás története, a holtágak állapota stb. A megjelent cikkek tudomány- és szakterületek szerinti besorolása sokrétű képet mutat. Bár egyes témák több tudomány- vagy szakterület határán vannak, egyegy dolgozatot csak egyetlen (összesen 27) szakterületre soroltunk be. A 284 szakmai-tudományos cikk szakterületi megoszlása a következő: hidrológia - 52 db (18,3 %), vízgazdálkodás - 33 db (11,6 %), árvízvédelem - 30 db (10,6 %), folyószabályozás 16 db (5,6 %), vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás - 15 db (5,3 %), vízépítés - 14 db (4,9 %), hidraulika - 13 db (4,6 %), vízminőség-védelem - 13 db (4,6 %), meteorológia - 12 db (4,2 %), hidrogeológia - 10 db (3,5 %), vízkészlet-gazdálkodás -9 db (3,2 %), vízrendezés-belvízvédelem - 9 db (3,2 %), hidrobiológia 8 db (2,8 %). A fennmaradó 50 db (17,6 %) a következő 14 szakterület között oszlott meg: vízrajz, informatika, vízügyi szervezet, igazgatás, vízjog, hévizek, öntözés, vízerő-hasznosítás, hajózás, vízkémia, vízügyi történet, szabványügy, hidroökonómia, ökológia. Az elmúlt tíz évben megjelent dolgozatok földrajzi megoszlása tükrözi egyrészt napjaink időszerű vízügyi problémáinak területi súlypontjait, másrészt viszont azt, hogy a szakcikkek az elmúlt öt évben az ország szinte minden tájegységét, jelentősebb vízfolyását érintették: Tisza - 22, Duna - 21 db, Körösök - 10, Rába 8, Zala - 6, Balaton - 3, Ipoly - 3, Maros - 3, Sió - 2, Kis-Balaton - 2, Velencei-tó - 2, Alföld - 2, Duna-Tisza köze - 2, Tiszalök-2, Dunántúli-középhegység, Mátra, Bükk, Fertő-tó, Bodrog, Túr, Lónyay-főcsatorna, Kerka, Száraz-ér, Lapines, Zagyva, Hernád, Élővíz-csatorna, Kisköre, Budapest, Győr, Dévaványa. Külföldi tapasztalatok ismertetését 18 dolgozat tartalmazza [német (4), Európai Unió (3), olasz (2), francia (2), jemeni (2), algériai, holland, izraeli, kínai, spanyol]. Vízügyi Közlemények szerkesztői a kezdetektől fogva nagy gondot fordítottak arra, hogy a jelentős árvizekről, belvizekről, azok lefolyásáról, szakmai tapasztalatairól mindenkor részletes beszámolót, elemzést közöljenek. E tanulmányok, ismertetések fontos forrásmunkái a védelmi rendszer jövőbeli fejlesztési irányai és módszerei meghatározásának, új szervezési megoldások alkalmazásának, az új védekezési anyagok, eljárások és technológiák elterjesztésének. A Vízügyi Közlemények a maguk idejében minden korábbit meghaladó, rendkívüli mértékű 1940. évi országos, 1954. évi és 1965. évi dunai, valamint az