Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Fertő-tó hidrológiai és vízkémiai állapotának elemzése 631 A. Fertő-tó vize a geológiai és hidrológiai adottságai alapján magas sókoncentrációt mutató, sztyepp jellegű tó, ezen típus legnagyobb nyugati tagja. Ez a nagy sótartalom jelentősen ingadozik, az összes sókoncentráció legnagyobb értéke a nyári hónapokban meghaladhatja a 2000 g/m

3-t is. A sókoncentráció lényegében nátrium és magnézium kationokból, valamint hidrokarbonát, szulfát és klorid anionokból tevődik össze. Megállapítható, hogy az 1995/96 évi közel 170 millió m

3 „hígító" csapadékvíz hatása 2003. évre a tó vizének sókoncentrációja és annak megoszlása hasonló az 1994. évi állapothoz. A tendenciákat jól mutatja a fajlagos elektromos vezetőképesség és a nátrium-ion koncentrációjának változása (4. és 5. ábra). 4. ábra. A fajlagos elektromos vezetőképesség időbeni változása A tavat „szikes tó"-ként szokták jellemezni mivel a nátrium nátriumhidrokarbonát formájában van jelen. A víz erősen alkáli jellegű, a pH érték 8,0 felett van. A szikes tóban az erős növényi burjánzás a pH érték további növekedését és biogén mészkiválást is okozhat. Az oxigéntartalom tekintetében a tavat két teljesen különböző területre oszthatjuk, nevezetesen a nyíltvízi tófelületre és a nádövezetre. A víztestben, a nyíltvízi tófelületen, ahol a levegőből történő oxigénbevitel és az állandó átkeveredés, valamint a viszonylag csekély szerves terhelés miatt előnyös oxigénviszonyok uralkodnak (6. ábra). A nádövezetben már gyakran találkozhatunk oxigénszegény vagy anaerob viszonyokkal. A tó vízére a magas kémiai oxigénigény jellemző, ami a lebegőanyag szinte állandó felkeveredésének, illetve a huminsavak következménye. A permanganáttal oxidálható szerves anyag mennyisége a szabad vízterületeken alacsony, tükrözi továbbá